Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Virágh Ferenc: A nagybirtokosok a kiegyezés utáni békés megye közéletének erőtényezői

A NAGYBIRTOKOSOK A KIEGYEZÉS UTÁNI BÉKÉS MEGYE KÖZÉLETÉNEK ERŐTÉNYEZŐI VIRÁGH FERENC A társadalom feudális vonásai az 1867-es kiegyezés után is éltek számos formában, elsősorban a birtokviszonyokban és ebből következően a nagybirtokosság közéleti befolyásában. Közvetlenül vagy közvetve ott látjuk őket a hatalmi és társadalmi szervek, illetve szervezetek kulcshelyein tagként, elnökként vagy védnökként. A megyei sajtó minden lépésüket társadalmi eseményként tartja számon. Az általános korkép jellemzésére három ilyen hírt ragadunk ki a számtalan közül. A Békés 1869. december 11-i száma két házassági hírt közölt: Horgosi Kárász Imre, császári és királyi kamarás, szeghalmi nagybirtokos a dunántúli Polgárdiban kötött házasságot Batthyány Karolinával. Különvonaton utaztak Polgárdiból Pestre, majd innen hintón folytatták útjukat Szeghalomba. - Urszinyi Béla békéscsabai földbirtokos pedig a „kellemdús" Karassiay Stefanét, ,,a megye első alispánjának a lányát" vette nőül. A polgári beállítottságú Békésmegyei Közlöny 1912. november 14-én már bizonyos éllel számolt be a kétegyházi vasútállomáson lezajlott eseményről. Ahol is a gróf Almásy-családnál tett látogatás után megjelent néhány személy, s miután az állomás kevés személyzete nem járhatott mindenben kedvükben, az egyik férfi a valóságnak meg nem felelő bejegyzést tett a panaszkönyvbe, majd aláírta: „Ifj. gróf Tisza István, Geszt-Cséffa, Biharmegye." A geszti gróf, a képviselőház elnöke fiának bejegyzéséhez hozzáfűzte a lap: „Rettenetes ijedelem és megrökönyödés támadt. A szegény hivatalnokok most nagy rettegésben élnek, hogy valami lehetetlen helyre helyezik át őket." A megye lakosságának túlnyomó többsége, a dolgozó nép, szempontjából két fontos területen, a megyei közigazgatás felett és gazdasági egyletben érvényesülő nagybirtokosi erő hétköznapi megnyilvánulását vesszük szemre kissé részletesebben. A kiegyezés után a megyei önkormányzat törvényes újjászervezése azon az elvi alapon nyugodott, hogy az állam a központi és a helyi szervek egysége. A régi nemesi megyei közgyűlés helyébe létrejött a megyei törvényhatósági bizottság, mint regionális hatalmi szerv. A törvényhatósági bizottság - különösen a 80-as évek közepéig - döntő mértékben meghatározta a megyei közigazgatás irányító testületének, a közigazgatási bizottságnak munkáját. Bár a fokozatosan hozott jogszabályokkal és intézkedésekkel - új intézmények szervezésével - állandóan nőtt a kormány hatásköre a megyei közigazgatás felett, az utóbbi helyi függése csökkent

1, a dualista rendszer válságának belpolitikailag igen zavaros időszakában, az 1905. januári-februári választáskor, majd a „nemzeti ellenállás" hónapjaiban megmutatkozott, hogy a megyei törvényhatóság határozati úton szembefordíthatta az adminisztrációt a kormánnyal Békés megyében is.

2 Tehette ezt annál inkább, mert a törvényhatósági bizottság összetételéről intézkedő 1870:42.tc. az osztályuralmat sajátosan biztosította a megyei (városi) törvényhozásban azzal, hogy tagjainak csak 50%-át választhatták a szavazati joggal rendelkezők, míg a másik felét a törvényhatóság területén legtöbb egyenes állami adót fizetők, ún. virilisek sorából hívták be. Nem mellékes, hogy az előbbiek megválasztása a cenzusos választói jog gyakorlata mellett ment végbe. Noha a virilis jog érvényesítésével a megyei törvényhatósági bizottságba bejutott polgári értelmiségi elemek Békés megyében pl. 1905-1906-ban is szembefordultak a helyzetet uraló nagybirtokosokkal, de azok elsöpörték őket az útból. A nagybirtokosok elnyomtak minden törekvést, minden hangot - bárhonnan jött is -, amely érdekeiket keresztezte. 126