Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Irányi Dezső: Békéscsabai diákok kutató- és gyűjtőmunkája 1848 centenáriumán

Békéscsabai diákok kutató- és gyűjtőmunkája 1848 centenáriumán IRÁNYI DEZSŐ Országos felhívás jelent meg 1947-ben, 1848-49 megünneplésére. Falu, város készülődött. Bizottságok alakultak mindenütt, városunkban is. Iskolánk is, akkori elnevezéssel a Békéscsabai Kereskedelmi Középiskola, megkapta a felszólítást, lázas tevékenységbe kezdett. Kötelező igazgatói rendelkezésre minden tanulónak legalább egy-egy tárgyat, népi emléket kellett hoznia kiállításra. S ha negyvennyolcast nem talál, valami más „látványosat" legalább, dekoráció, teremtöltés céljából. Számunkra - az iskola akkor már évek óta bontakozó kutató diákköre számára (az elnevezéssel nem» törődtünk, de nevezhettük, későbbi fogalmakkal, hol inkább „történelmi-társadalomtudományi", „földrajzi-természettudományi", „honismereti-kutató", vagy ilyen-olyan „szak"-körnck, „természetjáró"-nak, stb.) nem volt újdonság az efféle feladat. Folytattunk már néprajzi gyűjtést, karsztkutatást, kísérletezgettünk, vizsgáltunk történelmi forrást, szerveztünk kiállításokat (csak 1947-ben hármat, iskolait, városit, résztvettünk megyeiben), országjárást, táborokat, felvonulást, űztünk sportot, úszást, kerékpározást, igényes célú turisztikát. Amíg az iskola tanulói a kötelező hirdetésre halomba hordtak családi holmit, díszpárnát, terítőt, vázát, kancsót, tiiesköt-bogarat, kézimunka-költeményt és ócskaságokat, hellyel-közzel egykori mesterleveleket, céhiratokat is, körünk hozzálátott, hogy határozott tervek szerint - az alkalomhoz méltó s lehetőleg az iskola szakjellegét is tükröző - megyére terjedő, szabadságharcos emlékgyűjtést végezzen. Szerettük volna tudományos értékűvé emelni 48-as gyűjtésünket, bizonyítani ezzel is azt, hogy az új ifjúság valóban szép, nagy feladatokra képes a megújuló világban! A szervezést igyekeztem az iskola összes tanulójára kiterjeszteni. Lakóhely szerint számbavettem őket: a megye minden tájáról, majd minden településről, de megyén túlról is jártak tanulóink. Osztályonkint beszélgettem el velük: szeretném, ha lehetőleg minden helységből akadna kutatómunkára vállalkozó! Történelem szakos vagyok, az I—

III. osztályokban tanítottam. Mást is, így több helyen a „mindennapi kérdéseket". Örömmel jelentkeztek mindenütt. Gyűjtőgárdám oszlopai a III.A és B osztályosok, igen közel álltak hozzám. (Az A-ban osztályfő is voltam, a B-be is jártak „régi" aktív diákköröseim; jó szervezők és sportolók, országjárók, gyűjtők; segítettek a csabai népi kollégium éltanulói is.) Az I—II—bői is akadtak válogatott, hasznos munkásaim. Több irányban már kipróbált „szakértők" köztük: „föld- és néprajzos", „geológus", mesterségeket értő, nyelveket tudó, szépíró és íráselemző, kutató, szervező... most új tehetségek bukkantak fel, kapcsolódtak. (Az igazgató - szintén történelmes - a IV. osztályok tanítását magának tartván fenn, őket nem engedte... „Ók érjenek! Tanulják csak a könyvet, mással ne foglalkozzanak!" Különben neki is kell rendező. Néhányan mégis jöttek hozzám önként, körünk régi tagjai - örömmel bíztam meg őket irányítással, ifjabbak vezetésével.) A felmérés, jelentkezés szerencsés volt: mintegy félszáz jó aktívára támaszkodhattam, kik minden osztályt s a főbb településeket képviselték. Kulcshelyekre komplett brigádokat küldhettem. A legjobb tanulókat általában bevontam minden osztályból, egyúttal osztályfelelősöket is jelöltem ki, akik társaik munkáját összefogták. Vezetéssel a diákkör legaktívabbjait bíztam meg. Még !p47 őszén összehívtam és tájékoztattam a kiválasztott 50 főt: ki hol ismerős? mihez ért job463