Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Péterffy Ida: Emlékezés egy békéscsabai lelkes karvezető énektanítóra

TövyeK poWf&jmm Mimen Emlékezés egy békéscsabai lelkes karvezető énektanítóra PÉTERFFY IDA „1868 óta kötelező tárgy az ének népiskoláinkban. Mit értünk el vele 77 év alatt?" Kérdezi Kodály 1945-ben, az Embernevelés című folyóiratban megjelent írásában.

1 „Zenei szaktanítás az elemi iskolákban: távoli ábránd, bár arra kell törekednünk" - állapítja meg ugyanitt. Nos, édesapám, Péterffy Sándor népiskolai tanító a Békéscsaba-Erzsébethely áll. el. népiskolában már a 20-as évek elején megvalósította osztályában az ének szakszerű oktatását. Lelkesedése, ügyszeretete, állandó önkéntes tanulása volt ebben segítője s pedagógiai rátermettsége, ötletessége. 1922-től kezdve 1936-ig a békéscsabai községi polgári leányiskolában kifejezetten énekoktatóként működött (óraadói státusban). Szakszerűen látta el az osztályórákat és szép sikerrel vezette az intézet énekkarát. Az éneklés semmivel sem pótolható nevelőerejét felismerve, mint igazgató (1934-44) a békéscsabai Szent László utcai áll. elemi népiskolában kartársai körében propagálta évtizedek gyakorlatában kialakult sikeres módszerét. Ahol hiányos képzettséget, vagy hallási nehézséget tapasztalt, maga vezette az énekórákat. Mint körzeti felügyelő Békés megye iskoláiban végzett látogatásai alkalmával az énektanítás eredményessége érdekében tanmenettel, kidolgozott óravázlatokkal, gyakorlati bemutatással segítette kartársait. Napjainkban, amikor távoli földrészeken is sikeresen terjed a Kodály nevével fémjelzett zenei oktatási-nevelési eljárás, időszerű a kérdés: kik voltak kezdeti munkásai, majd szorgos építői ennek a világméretűvé magasodó „építmény"-nek? Az eredmény eléréséhez ,,az egész magyar zenei nevelőrend hathatós közreműködése szükséges" - vallja Kodály, említett cikkében. Valóban országszerte sokan munkálkodtak az évtizedek során a nevelés-oktatás e területének kiművelésén. Ezek közül való volt egy Péterffy Sándor, a koraiak, a kezdeményezők sorában. Békéscsabai 32 évi működése alatt sok száz tanítványát tanította meg kottaolvasásra, többszólamú éneklésre, s nevelte a zene szeretetére. Négy énekkart vezetett a városban, ezek közül kettő felnőttekből állott. Édesapám 1912 őszén, 8 évi tanyai tanítóskodás után került Békéscsabára az V. kerületi Erzsébethelyen lévő áll. elemi iskolához. Áthelyezése Kardoskútról, a Hódmezővásárhely körzetéhez tartozó tanyai iskolából történt. Előzőleg Tatársánc pusztán működött 1904-től. A jórészt gyári munkások, iparosok lakta kerületben érdeklődő, éneklőkedvű gyermekeket talált. Szívesen vállalkozott a munkások számára rendezett népművelési előadásokra és megszervezte az erzsébethelyi dolgozókból alakult férfikart. A pusztai élet elszigetelt magános évei után örömmel vezette a társaséneklést. Munka közben felelevenítette mindazt, amit Pápán a tanítóképzőben országos hírű, gyakran emlegetett, kedves tanárától, Sarudy Ottótól tanult. Az ő keze alatt vált zenekedvelő tanítóvá. Zongoratudását is Pápáról hozta, a képzőből, s szorgalmas gyakorlással fejlesztette tovább. Erre a tanyai években bőven volt alkalma. Édesanyám „hozományba" zongorát is kapott, s ezen külön-külön és együtt négykézre is játszottak; Diabelli szonátákat, operanyitányokat. Békéscsabán, amint előtérbe került a kórus•81