Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Csende Béla: "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb." Beszélgetés Gulyás Györggyel

Gulyás György felszólalása a Bckcs-tarhosi Zenei Napok tudományos ülésén is. Gulyás György újabb csatározásaira van szükség ahhoz, hogy a debreceni intézményes zeneoktatás ioo éves évfordulója alkalmából 1962-ben rendezett ünnepségen létrejött megállapodásnak megfelelően kísérleti jelleggel működő zeneművészeti főiskolát hozzon létre. Ugyanis a szakma egy része, az illetékes minisztérium kételkedett abban, hogy szükséges-e zeneművészeti főiskola vidéken. Ha igen, miért Debrecenben és miért éppen Gulyás György vezetésével. Másokat az építkezés ténye háborította fel, bár a századforduló óta zeneművészeti intézmény nem épült Magyarországon. Az oktató-nevelő munka színvonalas biztosítása mellett minden erőt arra kellett összpontosítani, hogy a tervek elkészüljenek, az anyagi erők koordinálódjanak. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tanárképző Tagozata impozáns épületének átadására 1974-ben került sor. Az intézmény átadásával mindazok, akik ellenezték a debreceni zenei nevelési központ létrehozását, biztosra vették, hogy Gulyás belebukik, és egyben a vidéki főiskolai koncepció is megsemmisül. Bár tervszerűen és tudatosan készült fel Gulyás György az új intézmény átvételére, az ottani oktató-nevelő munka törésmentes biztosítására, csatát vesztett, mert egy sor olyan csap záródott el előtte, amely nem tette lehetővé a nagy tapasztalatokkal és a társadalmi változásokra állandóan reagáló, kiváló ének-zenei szakember további terveinek megvalósítását. Csatavesztés volt, mert félreállt, de úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a zenei nevelés ügyéért ezt is vállalni kellett. Munkájának lényege, hogy Budapest mellett vidéken, Debrecenben megvalósult egy második Zeneművészeti Főiskola, amely 111a már társadalmi szükségszerűség. •74