Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

zatában a három évtized alatt végbement nagyarányú társadalmi átrétegeződés folyamatait és tendenciáit vizsgálja. Közelebbről a saját iskola 25 éves múltjából vett adatok alapján az intergenerációs mobilitás mértékére vonatkozóan gyűjti össze a különböző mutatókat. Ehhez kapcsolódva tanulságosnak tartjuk az „Egzisztenciális mutatók elemzése" című részben közölt táblázat alapján levont következtetéseit: „A felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők számaránya ... 36,0%, ami a statisztika nyelvéről egyszerűbbre fordítva azt jelenti, hogy a középiskolánkban végzettek egyharmada szerzett a középiskolánál magasabb fokú iskolai végzettséget." Szívesen utalunk arra, hogy a Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola, amely a jelen ismertetés megjelenésekor már a 30. évfordulóját ünnepelhetné, a közoktatáspolitikai párthatározat teljesítéséhez nevelés- és oktatásszociológiai vizsgálataival jelentős mértékben járul hozzá. Erről tesz további bizonyságot a II. részben található harmadik tanulmány, A felnőttoktatás múltja és jelene középiskolánkban. Janicsek Dezső sok bizonyító adattal igazolja, hogy a battonyai tanári kar a felnőttoktatás területén is lépést tart a fejlődéssel. A szocialista művelődésügynek nem passzív szemlélői, hanem aktív részesei, - ahogyan a dolgozat befejező gondolatai közt olvashatjuk. Az Emlékkönyv III. része - a Névadás és hagyomány - dr. Bánkuti Imre kandidátus, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője, dr. Hopp Lajos kandidátus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, dr. Kelemen József kandidátus, az MTA Nyelvtudományi Intézetének főmunkatársa, Veress Dániel író, a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház irodalmi titkára és Moldoványi Ákos, a Magyar Rádió és Televízió szerkesztője tollából fakadt, érzelmileg és értelmileg egyformán mozgósító hatású felszólalásokat közli. Ezek valamilyen módon a nagy névadót, Mikes Kelement idézik nemcsak a battonyaiak emlékezetébe, de valamennyiünk számára újat mondanak el Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen kapcsolatáról, Mikes világáról, Mikes nyelvéről és stílusáról, az erdélyi Mikeskultuszról, Rodostóról, száműzetése városáról. A felszólalókat köszönet illeti az értékes adalékokért. Mindenkinek szóló tanulságul Veress Dániel székelyföldi író szavait idézzük: „A székely falvak tele vannak Zágoni Mikes Kelemenekkel! Az az idióma, amelyről Kelemen József doktor oly csodálatosan beszélt, ez a mi életünk, a mi mindennapi beszedünk, szótárilag is, hangtani sajátosságaival is. Zágonban, de egész Háromszékben, mert egész Háromszékről van szó... úgy beszélnek, ahogy Mikes Kelemen beszélt... Körülbelül ma is ugyanazzal a hűséggel, kitartással, becsületességgel kell helyt állnunk, ahogyan ő állott helyt más történelmi szituációban." Végül Moldoványi Ákos felszólalásából ennyit: „A fejedelem házában (Rodostóban) kedves, halkszavú, hatvan körüli hölgy fogad bennünket. Madame Aslan-ként mutatkozik be, ő gondozza a házat... - Hallott-e Madame Mikes Kelemenről?" - „Hogy hallottam-e? Többször beleolvasgatok leveleibe, melyek egy török nyelvű kötetben itt vannak a tárlaton. Annyira szívemhez szólóak, hogy sokszor úgy érzem, mintha én magam lennék az a bizonyos „édes néném", akinek Kelemen a leveleket címezte." Az Emlékkönyv IV. része a Nevelői Műhely, az V. rész a Krónika címet kapta. Az előzőben a középiskola tanárai, Sándor Lajos, Nagy József, és Németh Lajos olyan érdekes és fontos témákban fejtik ki véleményüket, mint a Világnézetünk alapjai tantárgy helye közoktatásunkban és iskolánkban, A munkára nevelés és a szakközépiskola fejlődése, problémái középiskolánkban és végül: Az osztályfőnök szerepe az iskolai tehetséggondozásban. A három dolgozat - szakmai értékei mellett - egyben annak bizonyítéka, hogy a battonyai középiskola történetének 25 évén belül a szakközépiskolai 10 esztendős múlt is elhivatott és sikeres tanári munkáról vall. A pedagógus számára valóban nem kell nagyobb sikerélmény, mint az, hogy a végzett tanulók megállják helyüket a termelőmunkában, főiskolákon és egyetemeken, - amint erre Nagy József dolgozata is utal. A Krónika részben minden adalékot megkapunk a jubiláló iskoláról, a tanári testületről, az érettségi vizsgákról, érettségi elnökökről, megörökítve az érettségizettek nevét is. Összegezésként szívesen állapítjuk meg, hogy a 21. füzet méltóan sorakozik a BATTONYAI FÜZETEK közé. Érdemes arra, hogy a „végek életét" a 25. jubileumi év kiadványából minél többen megismerjék. Az olvasók példamutató huszonöt év keresztmetszetét kapják a kéziratként közreadott, nagy formátumú EMLÉKKÖNYV-ben, amelynek borítólapját Madarassy Walter Munkácsydíjas szobrászművész és Biczó Tamás építőművész battonyai felszabadulási emlékműve motívumainak felhasználásával Nagy József tervezte.