Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

Útmutató a munkásság hagyományainak megismeréséhez Nagy Dezső: A magyar munkáshagyományok kutatása. Bp. 1975. 192 oldal. Nagy Dezső: Ajánló bibliográfia a magyar munkáshagyományok kutatásához. Bp. 1977. 110 oldal Mindkettő a Szakoktatási Pedagógiai Intézet kiadása. SZABÓ FERENC A hazai proletár tradíciók feltárása, tudományos feldolgozása nagyjából egyidős a munkásmozgalom törtenetére vonatkozó kutatásokkal. A sokfelé ágazó, több gyökérből táplálkozó munkáshagyományok politikai és szervezeti összetevői mintegy száz esztendőre visszatekintve számbavételre kerültek, a mozgalom fejlődésének szoros részeként. A művelődés, az életmód, a közösségi élet, a sport és szórakozás szféráiba tartozó munkásszokások, a régebbi és újabb megnyilvánulási formák megismerése dolgában - az 1950-cs évek elejétől lassanként sorjázó publikációkkal együtt is - még nagyon sok az adósság. Az életmódkutatás, a dolgozó osztályok mindennapjait jellemző körülmények történeti feltárása az utóbbi másfél évtizedben kapta meg az őt megillető rangot. Korábban inkább a néprajzi aspektusú gyűjtés és feldolgozás uralkodott, s a kutatók elsősorban az agrárszegénységgel foglalkoztak. A városi proletárság, a nagyipari munkásság vizsgálata inkább kivételes volt, még legtöbbet a sajátos bányászhagyományokról tudtunk meg. A minden dolgozó rétegre fokozatosan kiterjedő történeti kutatással együtt sikeres törekvések vannak a városi - leginkább a budapesti - polgárság egyes csoportjait körülvevő koronkénti életviszonyok rekonstruálására. Nyilvánvaló, hogy a társadalom egészét a kutatás látókörébe kell vonni. Ezt teszi szükségessé az összehasonlítás igénye is. A munkáshagyományok feltárásának és értékelésének, új életre keltésének jó ideig az volt az egyik hátravetője, hogy a kutatásnak az ipari proletariátus sajátosan jellemző - a földmunkásságtól és a kispolgárságtól egyértelműen elválasztó - szokásait kellett csak keresnie és kiemelnie. A tradíciók között az ilyenek kisebbségben voltak és vannak. Ezt egyfelől munkásságunk eredete, fejlődésének útja is igazolja, másfelől pedig a hagyományok terjedésének törvényszerűségei teszik érthetővé. A falusi és mezővárosi nincstelenek, az uradalmi cselédség paraszti hagyományvilága, hétköznapi szokásrendjének összessége, kultúrája mai értékelésünk szerint már egyértelmű része a szélesebben, összetettebben felfogott munkáshagyománynak. A választóvonal - igazán élesen - leginkább az uralkodó osztály felső rétegei és az életmódjukat számottevő mértékben utánozni képes rétegek alatt húzódott az életmód, a tradíciók jellemzőit nézve. A saját munkájuk után élő munkások, parasztok, kispolgárok körülményeiben, életvitelében - a jövedelmi és vagyoni lehetőségek függvényében is - a különbségek nagyon jelentősek lehettek, az őket egybefogó hagyományrétegek ereje alól viszont nem vonták ki magukat, a tágabban értelmezett kultúra tradícióit számos tekintetben egyformán követték. Mindez azt jelenti, hogy a munkáshagyományok karakterisztikus ipari proletár összetevőire éppúgy figyelnünk kell, mint a „fentről" vagy „lentről" átvett és hasonított, integrált műveltségelemekre, szokásokra. A hagyománynak, egyes elemeinek nem az eredetét, hanem a tartalmát, a valóságos funkcióját kell vizsgálnunk és értékelnünk. A gyűjtő- és feldolgozó munka jó irányának alapfeltétele a dolgozó osztályok társadalmi helyzetének, osztálytudatos küzdelmeinek sokoldalú ismerete. Nagy szükség van a régebbi munka, a munkakörülmények, az alkalmazott technika jó ismeretére is. A művelődési és szórakozási alkalmak esetében könnyebbnek és mutatósabbnak tűnhet a munkásság hagyományainak kutatása. A munkás dalárdák, zenekarok, színjátszó csoportok, sportegyesületek, olvasókörök, könyvtárak stb. témakörében megjelent feldolgozások száma igen jelentős. Mindenképpen hozzá kell azonban tennünk a publikációknak ehhez az értékes csoportjához, hogy egy-egy tágabb közösség sajátos, egy városhoz vagy üzemhez szorosan kötődő intézményeiről szólnak, s azok múltjából is a sajátos, a lokális elemeket dolgozták fel elsősorban. E hosszú bevezető gondolatait Nagy Dezső két kis kötetre terjedő - és a második kötet megjelenésével teljessé vált - útmutatója olvastán kell papírra vetnünk. A szerző a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum munkatársa, az útmutatóban felsorolt témakörök elismert és sokat publikáló kutatója. Több mint két évtizede megjelenő tanulmá511