Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Az úgynevezett "zugiskolák" Békéscsaba tanyavilágában
Mint Nyíregyházán, Kecskeméten, sőt általában alföldszerte, 3 7 úgy Békéscsabán is a lakosságnak a múlt század derekán megindult tanyákra-költözését sem a község, sem az egyház nem nézte jó szemmel, sőt ellenezte azt. A község jól látta, hogy a tanyákra kiköltözött lakosait a közmunkák, az adóbehajtás stb. esetében nem fogja tudni elérni, az egyház pedig félt attól, hogy a határban szétszórtan élő hívei elszoknak a templomtól, meggyöngül a hitéletük. Ezért sem a község, sem az egyház nem akarta ezt az elvándorlási folyamatot tanyai iskolák szervezésével erősíteni. De ha akár a község, akár az egyház kész is lett volna kezdettől fogva a tanyai iskolák alapítására jószándéka haszontalan maradt volna, mert egészen kb. 1870-ig a tanyai lakosság folytonos mozgásban volt. A tanyák lakói ugyanis ekkor még főként évenként elszegődő cselédek, béresek voltak, meg árendások, kik ma itt, holnap amott szolgáltak, illetve béreltek földet. Amely környéken 20-30 iskoláskorú gyermek akadt, ott a szülők ilyen alkalmi magániskolát szerveztek. Ha azonban egy-két év múlva a tanyák lakói más gazdához, a határ más részébe költöztek, elfogyván a gyermekek, az iskola a régi helyén megszűnt, ellenben egy másik helyen létesült, mindig amint a szükség diktálta. Tehát tantermeket, tanítói lakásokat építeni, azokban okleveles tanítókat alkalmazni ennyire változó, bizonytalan körülmények között ésszerűtlen lett volna. A szülők gyermekeik iskoláztatási problémájával magukra maradtak, s azt saját erejükkel oldották meg úgy, amint éppen lehetett. Bizonyos azonban, hogy a tanyai iskolák elmaradottságának, zugiskolai fokon megrekedésének okát nemcsak a külső körülményekben kereshetjük, hanem az uralkodó közfelfogásban is. Még az oly nagy tudású, felvilágosult, népét szerető Haan Lajos is pl. a tanfelügyelőnek írt válaszlevelében azt a hiányosságot, hogy a zugiskolákban némely tantárgyakat egyáltalán nem tanítottak, azzal a csakis a kor felfogásával magyarázható érveléssel mentegette, hogy a tanyai iskolák tanulói nyugodtan meglesznek a földrajz, a történelem, a természetrajz és az alkotmánytan tanulása nélkül, mert hiszen rájuk úgysem vár más hivatás az életben, mint az, hogy idővel kocsisok, béresek, dohánykertészek váljanak belőlük. 3 8 Mi szinte elszörnyedünk arra a gondolatra, hogy egész osztályokra való gyermekcsoportokat olyan „tanítók" oktattak, akik maguk is talán csak 2-3 évig jártak iskolába. Mégsem szabad ezeket a zugiskolai tanítókat faragatlan, értelmetlen, tudatlan embereknek gondolnunk. Láttuk a sorukból kinőtt Koncsek Antal példáját, aki utóbb külföldi egyetemet végzett és lelkészi oklevelet szerzett. Ez természetesen kivételes esetnek tekintendő. Mégis a békéscsabai zugiskolai tanítók, mint kiszolgált katonák, ügyes iparosok vagy értelmes parasztemberek saját társadalmi rétegüknek a legkiválóbbjai voltak. Közmegbecsülésnek örvendtek. A nép körében is „Tanító úr" volt a titulusuk. Tevékenységük iránt megértőbbé válhatunk és működésükre nagyobb bizalommal tekinthetünk, ha meggondoljuk, hogy ők, egy bizonyos időtől kezdve valamennyien okleveles tanítók előtt alkalmassági vizsgát tettek. És ez a vizsga nem volt formalitás csupán, mert hiszen találunk rá példát, hogy a vizsgáztatók, a valamely tantárgyban gyengébbnek bizonyult jelöltet felszólították arra: vegye föl a kapcsolatot bármelyik, hivatását jól betöltő okleveles városi tanítóval, kérje ki tanácsát, figyelje meg tanítási módszereit, s így törekedjék a nála észlelt hiányosságok pótlására. A zugiskolai tanítók munkájának az eredményességét nagyban segítette az is, hogy az egyház vezetői évenként kétszer is iskolalátogatást végeztek náluk és a zugiskolai tanítók is tanév végén nyilvános vizsgát tettek, amikor is az ő munkájukat is elbírálták nemcsak a tanítványok tudását. Azután ne feledkezzünk meg még egy dologról. A városban, igaz, okleveles, szakképzett tanítók oktattak, de némelyikük nem ritkán 200-300 gyermekkel bajlódott egyszerre, egy csoportban. Egyénileg foglalkoznia tanítványaival nem lehetett, ezért nem volt ritka eset, hogy egy-egy gyöngébb képességű gyermek 2-3 évig is járt városi iskolába s mégsem tanult meg tisztességesen még írni-olvasni sem. Ezzel szemben a zugiskola tanítója leginkább csak 20-30, ritkán 40 vagy annál több gyermekkel foglalkozott s ha a történelemre, a fizikára, a csillagászatra nem is, de a hittanon kívül az írás, olvasás, számolásra jól megtanította növendékeit. A békéscsabai zugiskolák tanítóinak legjobb bizonyítványát jelenti az, hogy a múlt század végére a békéscsabai tanyavilágban oly nemzedék nőtt fel, amelyik szeretett olvasni (nemcsak kalendáriumot, de 500-600 oldalas műveket is) és 503
