Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Az úgynevezett "zugiskolák" Békéscsaba tanyavilágában

kellett az egyháznál, az egyház pedig e jelölteket okleveles tanítói által alkalmassági vizsgának vetette alá, mely vizsgáról a jelöltek bizonyítványt is kaptak. Az ilyen bizonyítvány a leggyakrabban minden megjegyzés nélkül állapítja meg a jelölt tanításra alkalmas voltát, mint pl. Mazan András esetében is: „Bizonyítvány. Alulírottak Mazan Andrást a mai napon az olvasás, írás és számolás, nem kíilömben a vallásból megvizsgálván, ezen tárgyakban jártasnak találtuk s a tanyai iskola vezetésére alkalmasnak nyilvánítjuk. B.Csaba 1877. okt. 6. Csarejs György tanító, Uhrin Pál tanító, Kesjar Márton mint tanu."

2

5 Volt azonban arra is eset, hogy a vizsgáztató bizottság az egyébként alkalmasnak nyilvánított jelölttel kapcsolatban valamilyen kifogást emelt, amint ezt Vantara Pál esetében is tette. Figyeljük csak: „Bizonyítvány. Alulírottak Vantara Pált, mint tanyai tanítóságra kijelölt b. csabai polgárt s ág.hitv.ev. egyháztagot olvasás, írás, számolásból megvizsgáltuk s bizonyítjuk, hogy elődje Petrina helyét képes betölteni s azon egy kifogás mellett, hogy igen fiatal s már is rajongásra hajlandó - ez idő szerint oda tanítóul alkalmasnak találtuk. B.Csabán, 1879. dec. 9. Csarejs György, Uhrin Pál tanító."

2

6 Vantara Pállal kapcsolatban tehát a vizsgáztatók végeredményben két óvatosságra intő megjegyzést tettek. Az egyik a jelölt fiatal kora, (kár, hogy éveinek számát nem ismerjük), a másik pedig (vallási) rajongásra való hajlandósága, amivel vizsgáztatói szektás veszélyre figyelmeztették az alkalmazó egyházat. Volt példa arra is, hogy a vizsgázó egyik vagy másik tárgyból a kívántnál gyengébbnek bizonyult és csak egyéniségének más, pozitív vonásai, erkölcsi értéke miatt vállalhatott tanítóságot, így volt ez Békészky György esetében, akit a bizottság olvasás és írásból jártasnak, de számtanból „kevéssé gyengének" talált, mégis tanyai iskola vezetésére „szerénység, jámborság és jóakaratánál fogva" próbaévre ajánlani merte, azonban azzal a hozzáadással, hogy „minél gyakrabban tegye magát érintkezésbe valamely tanítóval, hogy megszerezze (értsd: pótolja) a hiányokat."

2

7 Nem volna helyes azt gondolni, hogy a tanyai tanítók mindnyájan valamiféle faragatlan, tudatlan, a tanyavilág sarába elmerült egyének voltak, akiktől a tanítás terén nem sok jót lehetett várni. Az igazság az, hogy nagyrészt értelmes, a lehetőségeiknek megfelelő ismeretekkel rendelkező emberek voltak, akik között tehetséges, a tanyai tanítóskodásnál többre képes férfiak is akadtak. Ebben a vonatkozásban kell említenünk Koncsek Antal személyét. Koncsek 1843-ban, Dvorec faluban, Turóc megyében született. Vándor iparoslegényként került Békéscsabára, Sopronyon és Nyéken tanítóskodott, 31 éves korában Szarvason leérettségizett, majd a bécsi egyetemen lelkészi oklevelet szerezve, 1878-ban visszatért Békéscsabára, de most már segédlelkészként Haan Lajos mellé.

2

8 Ami e tanítók megélhetését illeti, tudnunk kell, hogy jövedelmüket két, illetve három forrásból merítették. Először is - igencsak mindegyiküknek - volt a tanítóskodás mellett valamilyen foglalkozásuk: ipar, gazdálkodás, napszámosság. Ezt a munkájukat végezték a tanítási időn kívül, főleg a nyári nagy szünetben. Természetesen az oktatási munkájukért is részesültek díjazásban, kezdetben kizárólag a szülők, később a szülők és az egyház együttesen fizették őket. Az egyház az első időben általában évi 16 Ft tanterem-, illetve lakbér és évi 4 köböl búza kiutalásával járult hozzá a tanítók fizetéséhez. Később a búzafizetést a tanulók létszámához igazította, így lett az évi 4-8 köböl búza. A tanítói fizetés alapját mégis a szülők által szolgáltatott díjak jelentették, ők biztosították az iskola és a tanítói lakás fűtését, azonkívül minden gyermek után 1 forintot, egy kenyeret és fél véka búzát is adtak.

2

9 500