Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Márkus Mihály: Emlékezés Melich Jánosra

Melicn János azonban nemcsak jó (és szigorú) nevelő, de kiváló tudós is volt egy személyben. Mint már a rövidre szabott életrajzából is láthattuk, mindenütt, ahova csak a sors állította, rengeteget olvasott, dolgozott és folyton művelődött. Nagy olvasottságát és műveltségét tanártársai is elismerték, és méltányolták (Némethy Gy., Kornis Gy.). Sokszor mondogatta, hogy olvasásvágyát szüleitől kapta. Már kisgyermek korában elolvasta az összes vásárokon kapható kalendáriumot, amit az apja is szívesen olvasgatott. A középiskolában is folyton a könyveket bújta. Állítása szerint igen sokat olvasott Késmárkon is, az ottani evangélikus líceum „bibliotékájának" csaknem minden könyvét átböngészte. Tudásszomját az egyetemen is tovább oltogatta. Sokat olvasta a bécsi Teréziánum híres, klasszikus könyvtárának a könyveit is. Gondosan átbúvárkodta a Széchényi Könyvtár könyvállományát, utána felkereste a hazai kolostorok és rendházak könyvtárait is. Mindenütt talált valami szemet, mind gondosan kicédulázta, s alkalomadtával publikálta. Tudjuk, hogy Mclich Jánosnak a magyar nyelvtudomány területén kifejtett kutatói tevékenysége igen széles skálájú. Mi, tanítványai (a harmincas években) elsősorban a jövevényszavak kutatásában elért eredményeiből tanultunk a legtöbbet. A jövevényszavak (vagy ahogy ő nevezte: ,vendégszók') múltjáról, évszázados fejlődéséről, vándorlásáról oly plasztikus képet tudott nyújtani, hogy még a legközömbösebb hallgatója elismerését is kiváltotta. A jövevényszavak kérdése kedves kutatási témája volt. Érzéke is volt hozzá. Ezt az érzékét bizonyára onnan örökölhette, hogy ő maga is többféle nemzetiségű, etnikailag igen színes összetételű Békés megyében született, ahol a ,vendégszók' vándorlása természetes jelenség volt, ahol a lakosság nemcsak egy, de két, sőt sok helyen háromnyelvű is volt. A jövevényszavak kutatását még a századforduló éveiben a „német vendégszók" számbavételével kezdte. A szláv jövevényszavak kutatásának a kérdéseivel csak a bécsi tartózkodása utáni években kezdett el komolyabban Joglalkozni. (Foglalkozott ilyen tervekkel már korábban is, de nem mert belefogni.) Külföldi tanulmányútjai végeztével több éves, rendkívül szívós és szorgalmas munkája nyomán eredményeit a „Szláv jövevényszavaink" című könyvében adta közre. A magyar nyelvtudomány hivatalos képviselőinek megállapítása szerint ez a munkája ma is maradandó értékű. Az alapokat ő tette le. Tanítványa, Kniezsa István már csak ,finomította,' csiszolgatta a Mclich által megépített hajlék falait és tetőszerkezetét. Az igaz, hogy a külföldi szlavisták kritikája szerint ez a munka erősen hungarocentrikus beállítású. (Ezt a megállapítást lehet negatívan és pozitívan is értékelni.) Igen nagy kedvvel foglalkozott Mclich János a helynevek, személy- és családnevek kutatásával is. (Szemináriumi órákon igen sokszor végigelemezte hallgatóinak család- és személynevét.) Ezt a témakört a „Honfoglaláskori Magyarország" című munkájában merítette ki a legtömörebben. Régi oklevelekből, krónikákból, hatalmas névanyagot dolgozott fel, így akarta rekonstruálni a „honfoglaláskori" Magyarország etnikai képét. Itt azonban romantikus képzelőereje sokszor túlzásba ragadta, s emiatt bírálói erősen megrótták. (Tévedéseit idősebb korában maga is beismerte és egy Család utcai beszélgetésünk során szóvá tette, hogy nagyon szeretné ezt a művét egy második kiadásban, javított és kiegészített formában újra megjelentetni.

4). Egy további grandiózus nyelvtudományi vállalkozása - amit Gombocz Zoltán professzortársával kezdeményezett - az „Etymológiai szótár" elindítása volt. Sajnos, ez a munka Gombocz Zoltán korai halála és Melich magas kora miatt már nem került befejezésre. (Megnyugtatásunkra szolgál, hogy a két professzor későbbi tanítványai, Benkő L., Kiss L. és Papp L. ezt az igen fontos kézikönyvet „A magyar nyelv történcti-etymológiai szótára" címen közös munkában az 1967-1976-os években három tartalmas kötetben az Akadémia kiadásában megjelentették.) Mclich János „tudósi" arcélét azonban nemcsak nyelvtudományi, de néhány igen figyelemre méltó néprajzi és folklorisztikai tanulmány is dekorálja. Pályájának kezdetén az Országos Széchényi Könyvtárban szoros baráti kapcsolatot tart fenn korának magyar néprajzi és folklorisztikai kutatóival. Elég, ha itt most a sok közül csak Katona Lajosra, Ernycy Józsefre, Sebestyén Gyulára, Bátky Zsigmondra, Solymossy Sándorra, Belulcszkó Sándorra, Szendrey Zsigmondra és Győrfty Istvánra hívjuk fel a figyelmet. Egyidőbcn ő kezelte a Magyar Néprajzi Társaság könyvtárát, credménye491