Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - LÁTOGATÓBAN - Hajdú Mihály: A nyelvtudomány és a nép szolgálatában. Vendégségben Végh Józsefnél

„Középiskolában tanítottam egészen 1942-ig. Akkor kerültem a debreceni egyetemre, és 1944ben habilitáltam »Szótan, különös tekintettel a magyar népnyelvre« című értekezésemmel. Ugyanebben az évben nősültem. Kovács Erzsébet tanárnőt vettem feleségül. Boldogságom, munkám azonban rövid ideig volt zavartalan. Elért bennünket a háború, elvittek katonának, majd hadifogságba estem." Hazatérése után a Vas megyei Oriszentpéterre került, ahol iskolaigazgató lett, s eddig is sokoldalú tevékenységét új területekkel gazdagította. Az őriszentpéteri „református és római katolikus együttműködő elemi iskolából" ő csinált állami általános iskolát: tantermeket épített, nevelőket szerzett, szervezett, és művelte a népet előadásokon, tanfolyamokon. Már akkor, az MDP járási bizottságán fölhívta a párt- és kormányférfiak figyelmet az őrségi földek szegénységére, az ott élő nép nehéz viszonyaira, s már akkor kezdeményezte a most kormányprogrammá érő talajjavítást, terménystruktúraváltást. Sokirányú közéleti és hivatali tevékenysége mellett azonban jutott ideje olyan tudományos vállalkozás véghezvitelére, amely egymagában kitörölhetetlenné tenné a nevét a magyar nyelvtudomány történetéből. 47 őrségi és hetési községben közel 300 címszóból álló regionális nyelvatlaszt készített, amelynek alapján azután kandidátusi címet és külföldön is elismerést szerzett. (A könyvvé formált mű 1959-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál.) Az 1950-es évek elejétől kezdve az elmélyült tudományos kutatómunka nagyobb megbecsülést és anyagi támogatást kapott. Sok területen létesítettek új kutatóhelyeket, így a nyelvtudomány területén is. 1952-ben mód és lehetőség nyílt arra, hogy az iskolaigazgatást otthagyva teljes energiáját a tudománynak szentelje. Ekkor került a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe, s föladata a magyar nyelvjárási kutatómunka összefogása, irányítása lett. Most tehát az eltelt 25 esztendő intézeti munkásságának az eredményeit is összefoglalhatjuk ebben a kis bemutatásban. A táj- és népkutatás időszakában kiépített kapcsolatait ekkor fölújította, s a néprajztudomány vezetőivel vállvetve megkezdték az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők találkozóinak, jutalmazási lehetőségeinek, módszertani kiadványaik megjelentetésének szervezését. Hogy mennyire komolyan vette föladatát, az kitűnik »A nevezetesebb külföldi nyelvjárási szókincsgyűjtések és a magyar nyelvjárási szókincsarchívum terve« című munkájából. Ebben a körülöttünk élő kis népek munkáit és a nagy múlttal rendelkező német, francia, finn, svájci eredményeket ugyanúgy bemutatja, mint a Szovjetunióban folyó munkálatokat, terveket. A kitekintésen kívül nagy érdeme ennek a munkának, hogy nemcsak terveket ad, hanem módszereket is, és konkrét célokat tűz ki. 1957-ben Kodály Zoltán támogatásával Végh József javaslatára hirdette meg a Magyar Nyelvőr a nyelvjárási anyaggyűjtő pályázatot. Első jutalmazottai között olyanokkal találkozunk (Bolla Kálmán, Markó Imre Lehel, Körmendi Géza, Várkonyi Imre, a Békés megyei Virágh Ferenc, Reuter Camillo, Nagy Czirok László, Galuska Imre, Pesti János, Balogh Lajos, Király Lajos, Szoboszlay Ágnes, Kecskés Péter stb., stb.), kiknek neve nem ismeretlen a nyelvtudományban és a néprajzban, s többen közülük éppen az ekkor kapott indításra váltak nyelvésszé, néprajzossá. A nyelvjárásgyűj tők tábora azóta is nő, munkáik gazdagítják a magyar nyelvtudományt, azon beliil a dialektológiát, de számtalan más tudományágat is. A szókincsgyűjtés mellett megindult a magyar helynévgyűjtés, amelynek összefogását ugyancsak Végh József végezte eddig, s amelynek eredménye már több megyei és járási kötet megjelenése. A tudományos közélet is értékelte ezt az irányító-szervező tevékenységet, s elsőnek kapta meg 1971-ben a Csűry Bálint emlékére alapított kitüntetést ezzel az indoklással: „Végh Józsefnek, Csűry Bálint egykori tanítványának érdeme az önkéntes néprajzi gyűjtők munkájának megszervezése. A hagyományos paraszti gazdálkodás szókincsének összegyűjtésére irányuló kezdeményezése minden tekintetben igen jelentős. Az ő kitartó tevékenységének köszönhető az a nagyszabású vállalkozás is, amely hazánk földrajzi neveinek összegyűjtését, a pusztulástól való megmentését tűzte ki célul. Ennek a vállalkozásnak nyomtatásban már megjelent eredményei mind a hazai, mind a külföldi tudományos közvéleményben igen nagy elismerést váltottak ki..," 472