Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szakács Kálmán: Az 1905-1907-es mezőgazdasági bérharcok gazdasági mérlege

közölt foglalkoztatási ráta (napszámos munkások) nem az összes napszámos munkások évi munkában eltöltött napjainak átlagát adja; csupán azokét, akik ténylegesen dolgoztak és egy rendkívül pontatlan nyilvántartás alapján a nyilvántartásban szerepeltek. A magyar mezőgazdasági munkásság foglalkoztatási átlaga ennél jóval alacsonyabb volt. Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a magyar mezőgazdaság munkaerő-szükséglete nem kapitalista előrehaladottságának és technikai fejlettségének, ellenkezőleg, elmaradottságának a következménye volt. A nagybirtokos osztály a rendelkezésre álló nagyszámú ezért rendkívül olcsó - mezőgazdasági tartaléksereg miatt, valamint viszonylagos tőkeszegénysége és a kedvezőtlen hitelfeltételek, konzervatív gazdászati elvek, maradi felfogások következtében, a mezőgazdaság technikai fejlesztése és korszerűsítése helyett előszeretettel alkalmazta az olcsó nyers munkaerőt, s ennek birtokában mindenekelőtt azokat a mezőgazdasági kulturákat kultiválta, amelyek kevés befektetéssel, minimális anyagi ráfordítással főleg a nyers és nagytömegű munkaerő felhasználásával termelhetők voltak; vagyis a külterjes, szetermelésre berendezkedett gazdálkodást. A szakirodalmak - nem alaptalanul - szociális szempontból ott marasztalják el a nagybirtokos osztályt, - nemzetgazdasági kihatásairól itt nem szólva - hogy ezzel a termelési struktúrával munkásszükségletét nem tudta fokozni, tehát a mezőgazdasági munkásság eltartására is képtelen volt. Hozzá kell ehhez tenni, hogy ez a nagytömegű agrárproletár, az agrárkérdés demokratikus megoldatlansága és az ipari fejlődés viszonylagos lassúsága és elmaradottsága következtében nehezedett a mezőgazdaságra. E körülmény a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésére ellentmondásosan és hátrányosan hatott vissza, s a nagybirtokos osztály a munkapiac számára kedvező telítettségét - a helyzettel visszaélve - saját érdekében maximálisan kihasználta. A nagybirtokos rendszer így antiszociális képződménnyé vált, amely útját állta a mezőgazdasági munkásság szociális felemelkedésének: nem gazdasági biztonságát, hanem egzisztenciális bizonytalanságát fokozta. Az elmarasztalás másik komponense társadalmi-politikai oldalról közelít a szociális problematikához: az államrendszer merev ragaszkodása a nagybirtokrendszer fenntartásához, a nincstelen parasztság milliós tömegei elől zárta cl a kisárutermelői szinten végbemenő szociális felemelkedés, a társadalmi politikai közéletbe való nagyobb részvétel gazdasági lehetőségét, s a mezőgazdasági nincstelenek milliós tömegeinek társadalmi-gazdasági szanálását, s nagyobb és biztosabb egzisztencia birtokában az ipari termelés számára egy erőteljesebb belső piac kialakulását. Mindezek az elmarasztalások igazak, s a történelmi mulasztás számonkérésének jogosságához kétség nem fér. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy önmagában sem a mezőgazdaság belterjes fejlődése, sem a földosztás nem oldhatta meg a magyar mezőgazdasági népesség alapvető társadalmi-gazdasági-szociális problémáit, nem lett volna képes eltüntetni a mezőgazdasági nincstelenek milliós tömegeit. Nemcsak elvont elméleti értelemben volt igazság az MSZDP-nek azon koncepciójában, hogy a magyar mezőgazdasági munkáskérdés kapitalizmusban végbemehető rendezését a társadalmi fejlődéstől, az ipari indusztrializáció térhódításától várta. Ez a nézet azonban a mezőgazdasági munkáskérdésnek ugyancsak egyik oldalát vette figyelembe, s a maga sajátos ökonomista felfogásával csak féligazságot fogalmazott meg. A mezőgazdasági munkaerőfclesleg a mezőgazdasági munkásság egzisztenciális bizonytalanságának társadalmi-gazdasági kiszolgáltatottságának megszüntetése feltételezett egy társadalmilag-politikailag előbbre vivő mezőgazdasági struktúrát, a földosztást, a mezőgazdaság belterjes irányba történő fejlesztését, s az ország iparosítását; olyan méretű és ütemű iparosítást, amely a mezőgazdasági munkásság felesleges tömegeit felszívja s a társadalom struktúráját - összhangban a gazdaság struktúrájával - alapvetően átalakítja, s lényegesen ja431