Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - A NAGY OKTÓBER 60. ÉVFORDULÓJÁRA - Marsi Gyula: Ideológiai ráhatás és társadalmi gyakorlat

sorban a tömegek közvetlen és hatékony részvételének biztosítása a közügyek intézésében, feltétele a szocialista demokratizmus erősítésének. Ez utóbbit különösen hangsúlyoznám. A tömegek részvételének biztosítása részvételre való ösztönzés, közéletiségre serkentés. Ez azonban önmagában még nem elegendő. Meg kell szervezni, biztosítani kell adott szinten a tömegek, a dolgozók kisebb-nagyobb csoportjainak tájékoztatását, és be kell vonni a közéleti tevékenységbe a dolgozókat. Azoktól, akik ezt a gyakorlati ideológiai munkát végzik ez több szervezést, az emberekkel való több kapcsolatot igényel. Szervezés nélkül, aktivitás nélkül nincs ideológiai ráhatás. Ideológiai ráhatás akkor van, amikor ez a dolgozók kisebb-nagyobb csoportjainak aktivitásában visszatükröződik, realizálódik. Nem lehetünk megelégedve azokkal az eredményekkel, melyeket ezen a területen elértünk, bármilyen erőfeszítéseket tettünk is érte. Bármennyire alapkérdés is, hogy a szocialista építés feladatainak megvalósítását csak a közéletiség erősítésével, a szocialista demokrácia fejlesztésével, a lakosság, a tömegek fokozott aktivitásával érhetjük cl, a szükséges feltételeket ehhez a vezetők sem mindig teremtik meg. Az egyszemélyi felelős vezetésre hivatkozva gyakran elmarad a tájékoztatás és a szervezés, a dolgozók tényleges bevonása az adott területen a vezetés irányításába, ellenőrzésébe, szervezésébe. Vezetőink egy része nem eléggé érti, tudja, azt hogy vezető lehetne az adott területen még nagyon sok más, de az ott dolgozó emberek tömegei nélkül az adott területen jelentkező feladatokat nem lehet megoldani. A marxista-leninista ideológia erkölcsi tartalma: a közéletiség, erkölcsi alapelve: a kollektivizmus. Ily módon az erkölcsi alapelv a szocialista életmód feltétlen alapelve is. A szocialista magatartás viszony az emberekhez, a szűkebb közösséghez, a hazához és az egész emberiséghez is. Végső soron annak megértetése, és annak az ügynek a szolgálata a célja, hogy a szocializmusban nemcsak kisebb munkacsoportok, családok, egy nép, hanem az egész emberiség érdekei fogalmazódnak meg. A mi körülményeink között nagyon jól érzékelhető, hogy ez milyen szerteágazó feladat. Egyetlen példát erre: a városban élő románok, németek, magyarok ma már zavartalan közösségben élnek, a hajdani ellentétek megszűntek, nemzetiségi ellentétek nincsenek közöttük. Az országhatáron túlnyúló kapcsolataik, esetenként történelmi emlékeik, iijra és újra felidézhetnek ellentéteket. Az ideológiai munka fontos feladata, hogy ezeket az ellentéteket megoldja, a felvetődő kérdésekre megfelelő válaszokat adjon. A párt általános politikájából következően ez gyakorlatilag sikeres, eredményes. Gyakran tapasztalhatjuk azonban környezetünkben is a nacionalizmus különböző megnyilvánulásait, a türelmetlenséget, a szélsőséges állásfoglalásokat. Nem azonos előjellel, nem azonos talajról, esetenként jelentkezik a kozmopolitikus és a pacifizmus. Az a nagy erő, amely a dolgozó tömegek szocialista hazafiságában, internacionalizmusában van, gátat szab ezeknek a szélsőségeknek. De tudomásul kell venni, hogy vannak, és fertőznek, fertőzhetnek. Éppen ezért küzdeni kell ellenük. Az emberek kisebb-nagyobb csoportjai nem eléggé tájékozottak nemzetközi, politikai, gazdasági kérdésekben. Nem eléggé értik, hogy széles körű, átgondolt, komoly munka folyik a szocialista országok és pártjaik között a békéért, a nemzetközi haladásért. Nagy gonddal kell ideológiai munkánknak biztosítani, hogy ezeket a törekvéseket és eredményeiket minél szélesebb körben megismerhessék a dolgozók. A nemzetközi politika nagy kérdései, a kapitalizmus és a szocializmus világméretű, korunk alapvető ellentmondását jelentő küzdelme, fő kérdései mellett az emberiség sorskérdéseit nem redukálhatjuk biológiai, faji problémákra. A szocialista hazafiság és internacionalizmus eszméinek erősítésében jelentősek városunk közvetett és közvetlen nemzetközi kapcsolatai. Közvetlen kapcsolatoknál a külföldön élő 412