Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

Krónika egy békéscsabai gyár negyedszázadáról 25 éves a Békéscsabai Forgácsolószerszámgyár Szerkesztette: Dariáa János, Domokos János, Szűcs Ferenc, Wagner Dusán Békéscsaba, 1976. 116 oláai. A gyár kiadása SZABÓ FERENC 1976. június első napjaiban megyeszékhelyünk egyik legismertebb, legkorszerűbb üzemének kollektívája negyedszázados jubileumot ünnepelhetett. A mai hosszú nevű gyár a Forgácsolószerszámipari Vállalat Békéscsabai Forgácsolószerszám Gyára, (megszokott nevén: a Forgácsoló) igen szerény körülmények között, a városban és a megyében addig ismeretlen iparágat honosítva meg, 1951 nyarán kezdte el a munkát. Az évforduló egyúttal megyénkben voltaképpen a tervszerű ipartelepítés egyik alapvető dátumát is felidézi. A Forgácsoló létrehozása az első ötéves népgazdasági terv keretében a továbbfejlődés szempontjából nagy ígéretet hordozott az iparban, munkaalkalomban akkoriban még nagyon szűkölködő Viharsarok számára: a szó igazi értelmében vett ipar elitjének számított vasas ipar, a szerszámgyártás gyökérverését és kiteljesedését. Az iparág Békéscsabára telepítésétől az ipari-műszaki kultúrát képviselő, politikai tudatosság és áldozatvállalás tekintetében élen járó munkásság erősödését is várta a megye és a város. Huszonöt év után látjuk, hogy ezek a remények és várakozások sorra teljesültek, sőt: a kezdeti elképzeléseket a valóság messze túhaladta. Nemcsak a Forgácsoló nagy fejlődése révén, hanem főként a „szűkebb" környezet, a város és a megye, s még inkább a „tágabb" környezet, a szocialista Magyarország lendületes haladása, megalapozott gyarapodása keretében. A gyár vezetői - éppen a most ismertetendő kiadvány bizonyítja - az üzem eddigi „pályafutásában" a termelési eredményekkel egy sorban tartják számon a Forgácsolónak ezt az úttörő szerepét ebben a megyében. A huszonöt esztendő helytállásának, hagyományának nagy ereje van, amelyet tovább kell sugározni, amelyből az újabb munkásnemzedékeknek meríteniük kell. Ez a felismerés vezette a gyár irányítóit ahhoz, hogy munkacsoportot szervezzenek az üzem múltjának és jelenének megörökítésére. A kiadvány 15 szerzője közül hét az alapítástól fogva a Forgácsoló dolgozója. Az egyszerű külsejű, 91 oldal szöveget és 15 oldal jól válogatott képanyagot tartalmazó összeállítás végeredményben „belső használatra" készült, nem akart tudóskodó „történeti monográfia" lenni. Ez a szerénység a kívülállót is megragadja. A kiadvány ugyanis több olyan erénnyel rendelkezik, amelyekre érdemes felfigyelni. Azoknak az üzemeknek különösen, akik hozzá nem értő kívülállókat szívesebben kérnek föl hasonló vállalkozásokra, mint saját erőiket mozgósítják. A tizenöt szerző kicsit mozaikszerűen (néha ki nem gyomlált ismétlésekkel) összeállított munkája nem egyenletes teljesítmény, de mégsem ez a lényeges. A fontos a feldolgozásban testet öltött szemlélet: úgy kell bemutatni a gyár történetét, hogy a dolgozó ember, a közösség munkája álljon a középpontban, kiemelve az eredményeket, nem tagadva a koronkénti nehézségeket sem. E szemlélet érvényre juttatásának egyik fontos eszköze a keveset mondó általánosságok kerülése, s a konkrét, viszonyítható, önmagukat kínáló tények, számok megfelelő arányú szerepeltetése. A gyár dolgozói éppúgy, mint a helytörténészek, nagy haszonnal forgathatják a kiadvány kitűnő táblázatait, amelyek az alapítástól fogva egységes rendszerbe állított adatokat nyújtanak minden lényeges kérdésről. (Üzemeink igen jelentős része nehezen volna képes ilyen visszanyúlásra saját adatait illetően!) A Forgácsoló krónikája húsz részben - rövid fejezetekben - ad jól áttekinthető tájékoztatást. A rövid történeti áttekintést ágazatok és kérdéskörök szerinti összegzések követik. Egyértelműen kitűnik belőlük, hogy a gyár életében az alapítás, az első szakmunkásgárda kinevelése után 1968. július 6-a, az új gyártelep felavatása jelentette a „maga372