Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Ján Sirácky: Ambrózfalva első lakói

réum eMLéaw Ambrózfalva első lakói JÁN SIRÁCKY A szlovákoknak a 18-19. században az Alföldre történő levándorlásáról szóló munkánkban

1 a kérdéskör szélessége, a folyamat hosszú időtartama, nagy földrajzi területe miatt csak vázlatosan szóltunk a 19. századi telepítésű Csanád megyei ún. kamarai községekről: Pitvarosról, Csanádalbertiről és Ambrózfalvárói. Ezek az ún. szekundáris településekhez tartoztak, lakóikat a Békés megye térségébe a 18. század második évtizedétől érkező szlovákok által alkotott, nagy népességgel rendelkező telepes helységek adták, ez utóbbiakban ugyanis kezdetben viszonylag kedvezőbb letelepedési feltételeket találtak, különösen a magánföldesúri birtokokon. Az idézett kamarai községekkel újabban többek között Bernula M.

2 - aki fejlődésüket 1968-ig, ill. 1969-ig dolgozta fel -, a néprajzosok közül KrupaA.

3 és JaitccskóJ} foglalkozott. Szélesebb összefüggésekben a Békéscsabán 1975. október vegén rendezett Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia is érintette a témakört, amely - nézetünk szerint - mind a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból, mind a Magyar Népköztársaságból részvevő hozzászólók révén sikeresen mélyítette tovább az alföldi szlovákok kutatásának korábbi eredményeit, így a Szlovákiában 1971-ben lebonyolított „Az egykori Nagy Magyar Alföldön élő szlovákok hagyományos kultúrája" című szimpozion anyagát is.

5 Amikor néhány év múltán ismételten visszatértünk a szlovákok alföldi levándorlásának a témájához, ezúttal azzal a szándékkal tettük, hogy e kérdéskör levéltári dokumentumai kiadását készítsük elő. 1974 januárjában a Csongrád megyei Levéltárban, Szegeden, megtaláltuk Ambrózfalva első lakóinak összeírását „Ambrózfalva K. K. Feles Dohány Kertészek Népségi Öszveírása" (A. 9. b. Összeírás 6, 1. csomó, Ambrózfalva, 5. sz.) címmel. Miután tudjuk, hogy ezt a dohánykertész kamarai községet 1844-ben alapították, indokoltan feltételezzük, hogy ez a lakosságának - mindnyájan zsellérek - első összeírása. Lakossága - amiként több forrásból is ismeretes

6 - főként Békéscsabáról érkezett (több család Makóról is). Az idézett caninoca vizitáció a bevezetőjében (A. Az ambrózfalvai község és gyülekezet eredete és külső állapota) néhány érdekes adatot tartalmaz, ezért szükségesnek tartjuk, hogy hosszabban idézzük: „Az ambrózfalvai lakosai erednek Békés-Csabáról, kik mint szegény emberek az ottani szőlőkben és tanyákon elszórtan laktak. Elköltözködtek onnét leginkább a földes uraság nyomása miatt, mely szőlőbeli házaikat szétbontani készült, és sokaknak valósággal szét is bontott. A B. Csabai mezőváros elöljárósága ezen szegény embereknek azon tanácsot adott 1843 évben, hogy Pécskára menjenek, s a nagytekintetű kincstártól valamely kincstári pusztát számukra kérjenek, hogy ott állandóul letelepedhessenek. E végből Maxin János és Jancsik András Pécskára mentek, s kérésökre »Kövegyi« puszta letelepítéseid ajánlatott fel. De ez a puszta, mivel kicsinynek látszott nekik, cl nem fogadtatott. Ismételt kérésökre, Tekintetes Putnik Mihály kincstári tiszttartó és Tek. Perlaky Flórián kincstári ügyész által Pitvarosi puszta mutattatott nekik. E pusztának csak egy részét kapták, mivel az egyik részében régóta tót lakosok telepedtek le, mely Pitvarosnak neveztetett. - Ez új község számára 120 numerus (20 holdat egy numeruson számítva) méretett ki s ez új község pártfogójuk Méltóságos B. Ambrózy Lajos úr Temesvári Administratio Igazgatójának tiszteletére Ambrózfalvának neveztetett cl. 355