Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Tóth József: Gondolatok a közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének szükségességéről és lehetőségeiről

mepütfs&e Riíezer- vA^oípeufíZTic Gondolatok a közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének szükségességéről és lehetőségeiről TÓTH JÓZSEF Az alábbi gondolatok szerzőjük szándéka szerint sem formálódnak olyan kerek, egységes egésszé, mint az egy szabályosan megírt és felszerelt tanulmánytól joggal elvárható volna. Hosszas, többszöri meditáció eredményei, egyes részleteikben szűkebb szakmai körben lezajlott viták konklúzióit is tükrözik. Kimunkálásuk mélységét illetően kifogásolható az egyenetlenség; mondanivalómat a szakmai orientáció többé-kevésbé természetes kényszerpályája mellett a szubjektív érdeklődés is motiválja és a társtudományok határterületein való tájékozottság mértéke is behatárolja. Mentségem csak az lehet, hogy ezekkel a gondolatokkal olyan problémát szeretnék a közérdeklődésben és közéletben fontosságának megfelelő helyre juttatni, melynek jelentősége az országos terület- és településhálózatfejlesztés szempontjából sem közömbös, Békés megye fejlődési dinamizmusát, térszerkezetének távlati alakulását tekintve pedig - meggyőződésem szerint - alapvető jelentőségű. A megye középső részén fekvő, országosan is párját ritkító területi elhelyezkedésű városok együtteséről, e sajátos térség fejlesztési kérdéseiről van szó. A témával kapcsolatban alább kifejtett gondolatok vitathatók és - szerzőjük szándéka szerint is - vitatandók. Ha a kérdések tisztázódnak és a kialakult stratégiai koncepciót tettek követik - már a lényegnél vagyunk. 1. Bevezetésül: a termelőerők koncentrálódási folyamatáról és velejáróiról A termelőerők fejlődésével szervesen együtt jár egyfajta koncentrálódási folyamat, melynek intenzitása a termelőerők fejlődési dinamizmusának függvénye. A területi munkamegosztás mélyülésével és egyre bonyolultabbá válásával olyan területi-termelési komplexumok jönnek létre, melyekben a helyi adottságokra épülő, racionális szerkezetű gazdasági ágak egymással szoros kapcsolatban állnak, egymást szervesen kiegészítik. E területi-termelési komplexumok, éppen azáltal, hogy bennük a terület, az infrastruktúra és a munkaerő hasznosítása közösen és koordináltan történik, az adott ország térszerkezetének leghatékonyabb elemei, így joggal tartanak igényt nagyobb figyelemre. Természetes, hogy a termelőerők koncentrálódási folyamatában alapvető fontosságú szerep jut a népességnek, úgy is, mint a legfőbb termelőerőnek, és úgy is, mint a megtermelt javak fogyasztójának. Erről az oldalról tekintve a népesség illetve a települések koncentrálódási folyamatáról beszélhetünk. E világméretekben ható, bár eltérő intenzitású és szintű folyamat az alapja annak az általános, de a köznapi használatban és a szaktudományok egyes ágazataiban is eltérően definiált jelenségnek, melyet urbanizációnak nevezünk. Településhálózati szempontból a koncentrálódási folyamat témánk oldaláról fontos részének három nagyságrendi és egyben minőségi fokozata különíthető cl: a) városon belüli; b) a város határát túllépő (agglomeráció); c) több város urbanizálódott összenövéséből származó koncentráció vagy konurbáció (Deák S. 1966). A legfejlettebb országokban - negyedik fokozatként - az agglomerációk és konurbációk összenövéséből származó megalopolisz (Gottmann, f. 1957) is reális valóság már. 239