Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Papp János: A Kner-könyvkiadás történetéből (A könyvművészeti kísérletezés évei)

sorozat méltatása, sajtóvisszhangja nem állt arányban annak értékével. Egyes fórumok elhallgatták, mások - nem is kevesen - bírálták a szerzőt és a kiadót, ugyanakkor csak nagyon kevés elismerő kritika kapott nyilvánosságot. ,,.. .Teljesen érthetetlen az a hallgatás, amellyel Balázs Béla könyveit megjelenésükkor fogadják. Nem olyan alkotások ezek, amelyek mellett szó nélkül el lehet haladni, írni, beszélni kell róluk jóhiszeműen, megértéssel, mert jelentőségteljesek.. ,"

3

9 - írta a Bukaresti Magyar Hírlap recenzense a Hét mese megjelenésekor. Az ilyen vélemények hatását, valamint a Balázs Béla tehetségébe vetett bizalom megerősítését, illetve saját kiadói koncepciójának igazolását kell keresnünk Lukács György: Balázs Béla és akinek nem kell című kötetének kiadásában. A szerző 1909-1918 között írt hét tanulmánya Balázs Béla egy-egy művének elemzésével, értékelésével foglalkozik. Érvei, megállapításai figyelmet érdemelnek még akkor is, ha nem mentesek az elfogultságtól sem. Balázs Béla költeményeiről írva dicséri a versek „nemes puritanizmusát, tömörítő egyszerűségét" (Tristán hajóján), más helyen pedig arról ír, hogy „ennek a kis kötetnek sikerült versei Ady utáni líránk legmélyebb emberi megnyilatkozásai." (A vándor énekel.) Elismeréssel ír Lukács György Balázs Béla drámáiról is, értékelve azok „mesteri szcenikai felépítését, a dialógusok metszően éles erejét" (Misztériumok) sőt eljut annak kijelentéséig, illetve leírásáig is, hogy „Balázs Béla a szó komoly értelmében az egyetlen magyar drámaíró." Lukács György tanulmánykötete nemcsak a Balázs Béla sorozat műveinek összegzését jelentette, hanem mintegy lezárását azoknak a próbálkozásoknak is, melyek az évek óta tervezett új könyvstílus kialakulásának megfelelő előkészítését biztosították. E tervek gyakorlati megvalósításához döntő lépést jelentett 1918 nyara, amikor Kner Imre és Kozma Lajos az augusztus hónapot együtt töltötte Selmecbányán. Megvitatták az aktuális könyvművészeti kérdéseket és mindketten egyetértettek abban, ,,.. .hogy a magyar szellemi élet egyik legnagyobb betegsége a tradíció folytonosságának hiánya... nagyon sokat emlegetjük ugyan a múltat, igazi kapcsolatunk a magyar múlttal nincsen, nem ismerjük eléggé régi, igazi értékeinket."

4

0 Elhatározták, hogy visszanyúlva a magyar múltba, az irodalmon és a könyvművészeten keresztül próbálnak eleven, igazi kapcsolatot teremteni a múlt szellemi értékeivel. A kísérlet gyakorlati megvalósításához, egy kiadói almanach közös megtervezésével, azonnal hozzá is fogtak. Miután együttes munkával elkészítették a naptároldalak vázlatát, Kner Imre a helyi (Selmecbányái) Joergcs-nyomdában kiszedte az egyik hónapoldalt úgy, hogy közben kihagyta a Kozma által tervezendő fejléc helyét. A technika megválasztásakor a fametszetes kivitel mellett döntöttek, mivel ezt találták a legalkalmasabbnak és lcgstílszerűbbnek könyvművészeti törekvéseik kifejezéséhez. Selmecbányáról hazatérőben Budapesten sikerült megnyerni a vállalkozásnak Laufer József fametszőt, aki elvállalta a Kozma-féle külső és belső címlap, valamint a 12 naptárfejléc elkészítését. Gyomán is azonnal megkezdődtek a munkálatok, így már kora ősszel megjelenhetett a füzet ,,Almanach az 1919. esztendőre" címmel. A kiadvány az üzleti propaganda szempontjából is fontos vállalkozás volt, hiszen azzal, hogy ismertette a Gyomán megjelent könyveket, részleteket közölt egyes művekből (Balázs Béla, Lesznai Anna, Moly Tamás, Jászay-Horváth Elemér, Szabó Dezső stb.), bemutatott néhány illusztráló rajzot (Kozma Lajos, Bcrény Róbert, Divéky József) felkeltette a figyelmet a Kner-könyvek iránt. 316