Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Papp János: A Kner-könyvkiadás történetéből (A könyvművészeti kísérletezés évei)

Világosan látja azonban azt is, hogy a magyar könyvkiadás sem tart lépést a magyar irodalommal, hogy „...a magyar irodalom nem foglalja el a magyar közönség szívében és érdeklődésében azt a helyet, amelyet el kellene foglalnia.. ."

4-pedig az irodalom és a könyvkiadás ügye szorosan összefügg egymással. Az okokat vizsgálva megállapítja, hogy Magyarországon az olvasóközönség döntő többségének érdeklődését szinte teljes mértékben kielégítik a napilapok -, így ezek könyvet nem vásárolnak, nem olvasnak. (Legfeljebb tankönyvet vagy szakácskönyvet).-Nem valamiféle üzleti szellem, hanem a magyar irodalom féltése vezeti Kner Imrét, amikor megállapítja, hovatovább az írók, költők is elsősorban az újságoknak dolgoznak majd, mert az azonnal és jól fizet, azt sokan olvassák -, ennek a szemléletnek azonban az elkészült művek színvonala, az egész magyar irodalom látja kárát. ,,.. .Addig, amíg verseskönyveknek száz-kétszáz vevője akad, amíg egy-két nagyon népszerű írótól eltekintve öt-hatszáz példányt lehet elhelyezni egy új novellás kötetből... nem fog megváltozni sein az író, sem az irodalom helyzete."

5 Gyakorlati tapasztalat íratja le vele, hogy a kereslet hiánya elsorvasztja a könyvkereskedelmet is. A könyvesboltok kirakataiban szégyenteljesen kevés a magyar könyv, annál több a német! - mert ,,a magyar könyv terjesztése többe kerül, mint a megírása és kiadása!" Nem szépítve a helyzetet mond bírálatot a kiadókról is, rámutatva arra, hogy irodalmunk siralmas helyzetéért jelentős felelősség terheli a kiadókat. -,,... A magyar kiadó ma teljesen személytelen. Nem (itt nevek felsorolása következik - a szerző megj.) - aki ismeri és szereti az írót, aki akarja és komolyan akarja, hogy szép és jó könyveken álljon a neve, aki ismeri és érzi mestersége nagy felelősségét - a mai magyar kiadó egy részvénytársaság, amely büszkébb a magas osztalékára, mint a szép könyveire és a közönségére. A mai magyar kiadó kilószámra méri ki portékáját s munkájának az a tendenciája, ami a tröszté, a nagytőkéé általában: a termelés nívójának leszállítása, a tömeghaszon érdekében. Nem túlzás ez, hanem a szomorú valóság."

6 Rámutat a bajok alapvető okára is: a magyar kiadók többségének „.. .az írókról, az irodalomról való véleményét az elszámolások tanulságai irányítják. Jó író, aki fogy, és feltétlenül rossz az, aki nem fogy."

7 - Ez a szellem elüzletiesíti a könyvkiadást, piacra dobva a silány papírra, rosszul nyomott, igénytelenül kötött könyvek ezreit, melyekből hiányzik ,,.. .a betűknek helyes, a könyv szellemével egyező megválasztása, az okos, logikus szedés, margóelosztás, szövegcsoportosítás..."

8 Ugyanakkor körvonalazza a szép könyv - általa mindig követett - kritériumait is: „...Stílusos, de egyszerű kiállítás, jó papír, tiszta, fekete nyomás, a margónak helyes ritmusú, tiszta arányú elosztása, ami egy könyvet széppé tesz... a könyvnek évek, évtizedek múlva is élvezhetőnek, épnek kell lennie, ... az igazi könyvből ha felnyitjuk, korának levegője, színe, ízlése árad."

9 Hasonlóan aggasztó a helyzet - írja - az irodalmi kritika terén is. A magyar könyvkritika korrumpálódott: „A legjobb magyar regény, a legtehetségesebb magyar verseskönyv elveszhet, nyomtalanul elsüllyedhet, ha szerzőjének nincsen valamely irodalmi körrel összeköttetése, viszont tehetségtelen ügyeskedők nagy sikerhez juthatnak, ha összeköttetéssel rendelkeznek..."

1

0 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy „az író társadalmi és gazdasági helyzete egyenesen szégyenteljes" a korabeli Magyarországon - összegzi véleményét Kner Imre. A fiatal könyvművésszel (már ekkor megérdemli ezt a címet!) a magyar könyv jövőjéért való aggódás íratja tanulmányának minden sorát. Művével mintegy azt is bizonyította, hogy felkészült az előtte álló nagyszabású feladatokra, a könyvművészet terén úttörő je308