Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Káplár Károly: Az eszközkoncentráció hatása az orosházi járás mezőgazdasági szövetkezeteiben

A gépek, berendezések értéke a IV. ötéves terv időszakában 140 millió Ft-ról 313 millió Ft-ra, több, mint kétszeresére nőtt. A szövetkezetek állóeszközeinek értéke 612 millió Ft-ról 1 milliárd 53 millió Ft-ra emelkedett. Az állóeszköz-értek emelkedés 172%. Ezen belül a gépek, berendezések értéknövekedése kifejezettebb: 223%. A gépek, gépi berendezések nagyobb mérvű beszerzésének szükségességét a növénytermelési rendszerekbe történt belépés indokolta, mert a feszesebb - az egyes kultúrák igényeinek inkább megfelelő - technológiai előírásokat a korábbi felszereltséggel nem lehetett volna kielégíteni. Az idényszerű munkák rövidebb idő alatti elvégzése és a minőségi munkára irányuló nagyobb figyelem előfeltétele (volt - és lesz is) a nagyobb terméseredményeknek. A gépi felszereltség javulása az egyesüléseket követően megkezdődött, de tovább kell folytatni az iizem- és munkaszervezés javításával együtt. A gép és felszereltség határait a gépkihasználás fokozása, a ráfordítások, a terméseredmények összefüggéseinek körültekintő vizsgálata alapján kell megállapítani. Ehhez kapcsolódik a gépek üzemben tartásának, javításának, felújításának vizsgálata is. Az állóeszköz értéknövekedést arányaiban nem követte a forgóeszköz-állomány. Ebben csupán 35%-os javulás van 1971-hez képest 1975-ben. Az arányok eltolódását mutatja, hogy míg 1971-ben az eszközökön belül az álló-, forgóeszköz arány 72:28 volt, 1975-ben 76:24-hez alakult. Az alacsony forgóeszköz értékarányt részben az állattenyésztés volumenének termelőszövetkezeteken belüli csökkenése eredményezte. Rámutat azonban arra is, hogy a szövetkezetek állatállományuk számára általában nem gondoskodnak saját készletből éves takarmányszükségletről. Benne van az is, hogy a szövetkezetek által létrehozott sertéstenyésztő és -hizlaló közös vállalkozások miatt a termelőszövetkezeteken belüli sertéstartást néhány helyen megszüntették, másutt csökkentették. A tbc-, brucellózis-fertőzöttség felszámolása miatt csökkent a szarvasmarha-állomány: 5827 db-ról 5027 db-ra. A szövetkezetek egy részének vezetői a sertéstenyésztő és -hizlaló közös vállalkozás létrehozásával, valamint a szarvasmarha-létszám csökkentésével „tehermentesítették" magukat. Néhány kivételtől eltekintve, a termelőszövetkezetek a megtermelt abraktakarmányokat a betakarítás során értékesítik, s évközben a szükségletnek megfelelően visszavásárolják üzemviteli hitelből. Oka ennek részben az, hogy nem vagy csak kis részben rendelkeznek szemestermény-tároló térrel, így saját célra nem tudnak gazdasági abrakot tárolni olyan mennyiségben, amely az új termésig elegendő volna. Ha saját készlet szemestakarmányból nincs, arra sincs lehetőség, hogy saját takarmánytápot készítsenek, így jelentős költség terheli az üzemet, egyrészt a szemestakarmány kcverőhelyre, másrészt a keverőhelytől az üzemi felhasználás helyéig való szállítással. A már egyesült nagyüzemeknek üzemszervezési okokból, de gazdaságossági megfontolásból is irányt kell venni saját takarmánytáp-keverésre. Elsősorban hízósertés, hízó- és tejelőmarha részére, ahol a takarmány túlnyomó részét gazdasági szemestermény képezi. A nagyobb mennyiségű ipari eredetű, magas fehérjetartalmú és teljesebb aminosav garnitúrát tartalmazó abrakot a speciális állami takarmánykeverő üzemek állítsák elő. Az üzemeket el kell látni megfelelő mennyiségű ipari eredetű, valamint import takarmányokkal, takarmány-kiegészítőkkel, a takarmány-összetétel megfelelő alakítása érdekében. Annál az üzemnél, ahol saját termésből az évi gazdasági abrakot biztosítják, és jelentős állatállományt - sertést, szarvasmarhát - tartanak, az álló- és forgóeszköz érték aránya 5 3:47. (Kardoskút, Rákóczi Mg. Tsz.) Ennek a szövetkezetnek éppen az állattenyésztés 303