Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Várai Mihály: A termelés színvonala és a szakember-ellátottság helyzete Békéscsabán és környékén

szakmunkásállományának növekedése, itt 15 évvel ezelőtt alig volt szakképzett ember, ma majdnem minden negyedik dolgozó szakmunkás. A betanított munkások száma is jelentősen növekedett. Az ipari szövetkezetekben a IV. ötéves terv időszakában a szakmunkások részaránya mintegy 4-5%-kal csökkent. Ezt a jelenséget a termelésnek az átlagosnál nagyobb növekedésével, a szolgáltatások arányának csökkenésével indokoljuk. A minisztériumi irányítású vállalatok nagy erőfeszítéseket tettek az egyetemi, főiskolai végzettségű szakemberek képzésére, a nappali tagozaton tanulók alkalmazásának ösztönzésére. Az elmúlt T 5 év során a felsőfokú végzettségű szakemberek száma több mint ötszörösére növekedett, jelenleg 1000 dolgozóra 17 egyetemet, főiskolát végzett szakember jut. A vállalatok káderfejlesztési elhatározásai szerint ez az arány 1980-ra 20-22-re növekszik. Az egyes ágazatok és üzemek között jelentős az eltérés. Az önálló vállalatoknál az átlagosnál jobb, a gyáregységekben rosszabb a felsőbb végzettségű szakember-ellátottság. A mezőgazdasági szektorban az iparinál nagyobb a fejlődés. Az állami gazdaságban a felsőfokú szakember-ellátottság különösen jónak ítélhető, az 1000 főre eső átlagot mintegy 8-10 fővel felülmúlja. Legkedvezőtlenebb a helyzet a szövetkezeti és tanácsi iparban. A középszintű szakember-ellátottság a közepesnél jobbnak minősíthető, 1000 főre 100-102 érettségizett, technikus vagy egyéb végzettségű szakember jut, 1980-ra mintegy 30-40%-kal növekszik. A rohamosan fejlődő műszaki és technológiai követelmények a szakmai felkészültség legalább ötévenkénti megújhodását igénylik. Ezért üzemeink vezetői, pártszervezetei együttműködve a minisztériumokkal vagy más felügyeleti szervekkel, a KB határozatának megfelelően a szakmai vezetéselmélet fejlesztése érdekében különböző tanfolyamokat szerveznek. A képzés főbb területei az üzem- és munkaszervezés, a műszaki normatívák fejlesztése, a gépek és eszközök hatékonyabb kihasználása stb. E téren említésre méltó eredmények a konzervipar, gépipar, tégla-, cserép, nyomda-, valamint kötszövőiparban tapasztalhatók. Békéscsaba közismerten hátrányos helyzetben van a felsőfokú szakember-ellátásban. A jelenlegi szükségletet a termelőágazatban kb. 150-200 egyetemet, főiskolát végzett pótolná. Különösen közgazdasági, számítástechnikai, munka-, üzemszervezési, kivitelezői, építőipari és gépészmérnök-hiány a legszembetűnőbb. A következő 10 esztendőben kb. 350-400 vezető szakember megy nyugdíjba. A perspektivikus igény 5-600 főre tehető. Ennek megfelelően kell növelni az ösztöndíjasok és munka mellett tanulók számát is. Égető problémaként jelentkezik a felsőfokú képzés helyi megoldása. Az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításához még több jól képzett szakmunkásra van szükség. Az iparitanuló-intézeteinkre és szakközépiskoláinkra hárul az a feladat, hogy a felnövekvő új nemzedéket a megnövekedett feladatokra szakmailag előkészítse. Ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonítunk a felnőttoktatásnak, a betanított munkások szakmunkássá, illetve a segédmunkások betanított munkássá való átképzésének. A szakmunkásigény különösen a vas-, gépiparban, a mezőgazdasági üzemekben és a kereskedelemben jelentkezik átlag felett. A fejlett szocialista társadalom megteremtésére irányuló pártprogram szerint az ipari termelést két és fél-, háromszorosára, a mezőgazdasági termelést másfél-, kétszeresére kell növelni. Békéscsaba város és környéke lakossága felkészült e nemes, nem könnyű, de lelkesítő feladatra. Az ország „Viharsarkában", ahol valamikor nemcsak a vagyoni helyzet alapján, hanem nemzetiségi származás szerint is minősítették az embereket, ma, ha több nyelven beszélnek is, a gondolat egységes, a dolgozók a szocializmus építésénak jegyében cselekszenek. Az embereket a végzett munkájuk alapján minősítik. 296