Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Várai Mihály: A termelés színvonala és a szakember-ellátottság helyzete Békéscsabán és környékén

A termelés színvonala, hatékonysága és a szakember-ellátottság helyzete Békéscsabán és környékén VÁRAI MIHÁLY Békéscsaba és a közigazgatásilag hozzátartozó községek lakói a XIX. század végéig agrárjellegű termelést folytattak. Az ipari tevékenység főleg kis- és háziipari volt. Jól kapcsolódott az önellátáshoz és a mezőgazdasági termékek feldolgozásához. A XIX. század végén és a XX. század elején a kapitalista vállalkozások eredményeként vidéki viszonylatban jelentős gabona-, baromfifeldolgozó ipar, tégla-, cscrépgyártás és néhány könnyűipari üzem honosodott meg. A városnak váltóáramot termelő erőműve volt, a gőzgépek mellett terjedt a villany- és robbanómotorok használata is. A vasút közelsége, a mezőgazdasági termékek felvásárlása, feldolgozása jó hasznot biztosított a tőkés vállalkozóknak. Pl. a malomiparban tíz üzem versengése jött létre a jó minőségű gabona feldolgozásában. Az üzemek mintegy 50-55 vagon napi őrlési kapacitással rendelkeztek és már az I. világháború előtt fejlett műszaki és technológiai eljárást alkalmaztak. Nem véletlen, hogy a korabeli tankönyvírók Békéscsabát malomiparáról híresnek minősítették. A tőkés termelés elkerülhetetlenül magával hozta a társadalmi fejlődést, változást. Alig fél évszázad alatt közel háromezer szervezkedő munkásgárda jött létre. Körülbelül ugyanannyi napszámos, kubikos, alkalmi munkás feszítette a város társadalmának kialakult kereteit, gondot okozva a városatyáknak, de különösen a csendőrségnek. Az Áchim-féle agrárszocialista mozgalom talaján gyorsan fejlődött a munkásmozgalom. A termelési viszonyok gyorsabban változtak az ipari, mint a mezőgazdasági szektorban. Ennek következtében Békéscsaba agráripari településsé fejlődött, elfoglalta a megye gazdasági életében a vezető helyet. A munka és a javak elosztásában a felszabadulás után gyökeres változás következett be. A termelőeszközök koncentrálása, a termelés bizonyos fokú szakosítása 1948-ban elkezdődött. A gazdaságpolitika kedvezőtlen hatásai, az ellenforradalmi események ellenére 1960-ig az ipari termelés közel kétszeresére nőtt. A mezőgazdaságban elértük a felszabadulás előtti szintet. A szövetkezés a földterület tulajdonosainak 35-40%-ára terjedt. Az állami földeken jól működő állami gazdaság jött létre. E dolgozatban teljességre való törekvés nélkül az a célom, hogy bemutassam Békéscsaba és vonzási körzetéhez tartozó terület i960 utáni gazdasági jelentőségének növekedését. A helyi források, lehetőségek hasznosítását, a népesség foglalkoztatásának alakulását, a termelőerők fejlesztésének szükségességét és további lehetőségeit. A rendelkezésemre álló adatokkal hangsúlyozni kívánom, hogy a város termelést szervező és irányító hatásköre, különösen 1965 után növekvő mértékben meghaladja a közigazgatási határokat. 290