Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - SZEMLE

függetlenül állandóan érdeklődött a Békés megyében működő történészek munkája iránt, támogatta a megyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulatot is. Ennek egyik jele „Gyula vára bukása 1566" című 1881-ben Békéscsabán tartott előadása, amely a Társulat hetedik évkönyvében jelent meg. A figyelemnek és segítőkész barátságnak egyik kitűnő bizonyítéka éppen a Lipták Pál által közzétett huszonöt levél. Az 1866 és 1889 között keletkezett levelek mind Kolozsvárról valók. Szabó Károlyt Haan Lajos kereste föl először soraival, tanácsokat és forrásajánlást kérve tőle az 1870-ben megjelent Békés vármegye hajdana írása során. Szabó messzemenő készséggel segített a csabai történésznek, oklevélmásolatokat, elszórt, de értékes adatokat küldözgetett nehezen hozzáférhető levéltárakból. Ezt tette később is, a Békés megyei Oklevéltár II. kötetéhez (1877-ben jelent meg). Személyes gondjairól, élete számos mozzanatáról is meleg, közvetlen hangon írt Haannak. Haan Lajos részben adatközlésekkel, másfelől a Régi Magyar Könyvtár II. kötetébe szóló szláv címleírások ellenőrzésével, kiegészítésével segített a kolozsvári professzornak. Barátságuk mindvégig felhőtlen és tartalmas maradt. Zárjuk ismertetésünket Szabó Károly egyéniségének felvillantásával, segítségül híva az őt jól ismerő kortársakat. Szádeczky Lajos - a jeles kolozsvári professzor - írja Szabó Károlyra emlékező, kiváló dolgozatában (Századok 1894. l9.'i-223. p.), hogy egész életében zamatosan, kedélyesen beszélt, „igazi alföldies bíkísmegyei kiejtéssel". Csánki Dezső értékes írása születése 100. évfordulóján (Századok 1924. 689-694. p.) így festi őt: „Kék szemű, kedélyességre hajló és társaságba vágyó, szívével csak szeretni, gyűlölni nem tudó, megnyilvánulásaiban kíméletes, sőt gyöngéd, de alapjában véve heves vérmérsékletű férfiú; jellemére őszinte, hűséges és megbízható, gondolkodásra világos és józan, munkában kitartó és gyors, beszédében tájszólást használó s ezért sajátságos; alacsony termetével és magas homlokával, inkább szabálytalan, mint harmonikus, szakállal benőtt ábrázatával férfiszépségnek éppen nem mondható, s máshoz alig hasonlítható eredeti egyéniség." Talán az elmondottakból ki is rajzolódik, hogy a mostanihoz hasonló terjedelmű kiadványban mit lehetne publikálni Szabó Károly életművének jobb megyénkbeli megbecsülése érdekében. Lipták Pál és a Megyei Könyvtár bizonyára szívesen vállalkozik egy újabb összeállítás közreadására. (Feltételezhető, hogy Szabó Károly megmaradt levelezésében Haan Lajos baráti sorai is fellelhetők lesznek.) S talán az sem ábránd, hogy Köröstarcsa jeles szülöttének halála 90. évfordulója alkalmából szobrot állít a munkássága hasznát élvező utókor. Széljegyzetek Joós Béla: A mezőbercnyi óvodák százéves története című tanulmányához ELEK LÁSZLÓ Alig két évvel a Mezőberény története című két kötetes monográfia megjelenése után a nagyközségi tanács újabb jelentős kiadványt adott közre. Ebben Joós Béla a község óvodáinak 100 éves történetét foglalta össze, helyesen érzékelve, hogy a téma jóval többet érdemel annál a szűk oldalnál, amelyet a nagy monográfiában kapott. Elemző bemutatása sok olyan izgalmas, helytörténeti szempontból értékes adalékot tárt fel, amely hasznosan segíti a minden ésszerű kezdeményezést lelkesen felkaroló, mezővárosi hagyományú nagyközség kulturális múltjának jobb megismerését. Ennélfogva a tanulmány az egészséges lokálpatriotizmusnak is hasznos erőforrása lehet. A mezőberényi óvoda története csakugyan érdemes a kutatásra és az összegező méltatásra. Érdemes, mert megyénk egyik legrégibb olyan 256