Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: A karnaggyal, a zeneszobában (Szokolay Bálintnál)

WüMTŐMN A karnaggyal, a zeneszobában SASS ERVIN A Békés megyei Népújság szerkesztőségének archívumában piros, zöld és kék kötésekben sorakoznak a lap bekötött példányai. Az 1966-os kötetet keresem, és fellapozom abban február 13-át. Riport a lap hatodik oldalán, Szokolay Bálinttal. Olvasom, felidézem a tíz év előtti találkozást, és ezt a mostanit is, 76 derűs őszén, októberben. Tíz év múlt el a hatvanhatos riport óta, de a Karnagy, a híres-neves Madrigál-kórus megálmodója, vezetője tűzben, fiatalos lelkesedésben szinte semmit sem változott. Érzem közben, közhelynek tűnik így fogalmazni. Néha azonban makacs a valóság: ha valaki tettrekész, vidám, jókedvű, közhely-e elmondani róla? Olvasom a riportot, az orosházi művelődési központ emeletén, a kórus zeneszobájában a kivágott példányt először, pár héttel később a szerkesztőségben a vaskos kötetből: „Húsz éve ismerem Szokolay Bálintot, még Orosházáról, amikor mindketten az akkori Filharmonikus Társaság szimfonikus zenekarában muzsikáltunk. Ő az elsőhegedűsök között, e sorok írója pedig az üstdob mellett szolgálta Beethoven, Mozart, Haydn muzsikáját. Aztán ritkábban találkoztunk, de mindig barátsággal, és ha lehetőség nyílt rá, újra és újra szóba került a muzsika. Annak is sok éve már, hogy megszületett Orosházán a megye máig is egyetlen kamarakórusa, a Madrigál-együttes és karnagyául Szokolay Bálintot választotta. Most, hogy megint találkoztunk, ez a téma. Nem csinálunk történelmi visszapillantást, csupán az események lánckapcsolódásához kell a néhány adat. Mondjuk annyi, hogy a hét éve alakult kórus alapító tagjai közül nyolcan még ma is énekelnek; hogy tizennégyen kezdték, most viszont huszonnégy tagú az orosházi Madrigál. „Forrai Miklós a húszas létszám felé hajlik - jegyzi meg -, igaza van. A válogatottság nagyon lényeges. A műkedvelő kórusmozgalomnak is csak akkor van már értelme, ha magas színvonalú." Békéscsabán szerezték meg az „ezüst-koszorús" minősítést a közelmúltban. Szerepeltek Pécsett, Pécsváradon, Egerben, közös hangversenyt rendeztek a Szegedi Általános Munkás Énekkarral; a megye sok községében ismerik és dicsérik tudásukat és az orosházi társadalmi ünnepeken, esküvőkön, névadókon is mind sűrűbben csendül fel a Madrigál-kórus éneke. Mozgalmas, ' ö o ' szép életük van, s a kis létszám sokféle előnyét remekül kihasználják. De a továbbiakban a karnagyé a szó. - A régi dalárdizmusból a közösségi szellem, a belső harmónia az, amit átveszünk és ápolunk. Klubestjeink látogatottak, bensőségesek. Ennek különösen örülök. Nemrég volt itthon a fiam (Szokolay Sándor Erkel-díjas zeneszerző, a Vérnász alkotója) és eljött a klubestre is. Rendszeres vendégünk. Miniatűr kantátáját az I. Pécsi Kamarakórus-fesztiválon énekeltük. Később - és ez csupán enyhe kitérő - az utánpótlás lehetőségéről ezt mondja: - Olvasom, hallom, hogy a kórusmozgalom mennyi bajjal küzd, ha utánpótlását szeretné biztosítani. Egyszerűen arról van szó, hogy a fiatalságot nem vonzza ez a műfaj. Ez pontosan így lehet, hogy mi nem érezzük, annak két oka van. Egyik: kicsi a létszámunk, sokkal kevesebb 208