Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bakonyi Tibor: Orosháza jeles fia: Magyar Ede műépítész

amelyet már a modern építészet felé tett első lépésének kell tekintenünk. A „fiatalok" stílusában, talán Sós Aladár hatására magyaros motívumokkal tervezi meg a Bolyai u. 15 sz. egyemeletes lakóházat, majd kissé önmagát utánozva a Landsberg-palotát a József Attila sugárút 8 sz. alatt. Utolsó műve, melyet Takács János - kedves tanítványa - fejezett be, Hódmezővásárhelyen található. Ez a Simon-palota

1

7 a Kinizsi u. 1 sz. alatt. Mozgalmas tömegjátékkal gondosan megoldott részletekkel, de eklektikus stílusban tartva, színvonalas kivitelezéssel készült. Szecessziós hangulatát a főbejárat két oldalán található stilizált női fej adja, amely a hazai épületszobrászat egy igen jellegzetes, az épülettel eggyé vált szobor szép példája. Megbízása volt még a második szegedi színház, a szentesi református templom és a dorozsmai lóavató épületeinek elkészítésére is. Egyéni tragédiája a Jósika u. 14 sz. bérház tervezéséhez kapcsolódik. Mint már említettük, határtalan ambíció, munkában fáradhatatlan természete nem illett össze a társaságot kerülő, családját szerető feleségével. Az épület terveinek gyakori egyeztetése közben lelki harmóniába került az építtető nejével. Ezt követően a háromemeletes bérházat saját költségén fejezte be. Új életet akart kezdeni, azonban anyagi csőd szélére került. A válás bizonytalan időre elhúzódott. Anyagilag, erkölcsileg, szellemileg kimerülten 1912. május 5-én szeretője lakásán szíven lőtte magát. Irodájában a nyomozók találtak egy újságot, benne egy bekeretezett cikket - az újságíró megjegyzi, hogy „Gustáv Wied novellája hasonlít Magyar Ede életéhez. Ott is egy fiatal ember szerelmes egy negyvenéves nőbe és reménytelen szerelme miatt öngyilkos lesz." Magyar Ede 35 évesen hunyt cl. Építőmester volt csupán, ennek ellenére színházat, templomot és számos bérházat tervezett. Egészen fiatalon már érett művész. Óriási ambíció fűthette, amivel autodidakta módon fáradságot nem ismerve képezte magát. Minden külföldi útja egy-egy tanulmányút volt, és Párizsban akkor volt mit tanulni. Kitűnően eligazodott a szecesszió sokszínű forgatagában. Amíg művészeink és építészeink zöme Bécs és München felé orientálódtak, ő Párizst választotta. Formateremtő és csapongó fantáziával megáldott művész volt, s erről fő művét, a Reök-palotát szemlélve, bárki meggyőződhet. Magyar Ede rövid élete, váratlan halála egyben a századforduló életszemléletének tipikus példája is lehetne. Túlméretezett célkitűzések, a pillanat örömeinek élés, elérhetetlen vágyak, sikertelenség esetén golyó. Mindezen kiilső jegyek ellenére egyetérthetünk a Szegedi Híradó 1912. május 7-i értékelésével: „A tragikus véget ért emberben a magyar építőművészet egyik zseniális, nagyrahivatott mestere veszett el." Ezt látszik bizonyítani a Művészettörténeti Értesítő 1975. évi 3. száma (192. oldal), amely közli, hogy a századforduló képzőművészetét tárgyaló kézikönyvben Magyar Ede már a szecesszió magányos mesterei között kiemelt helyen fog szerepelni. Születésének centenáriuma alkalmából emléktábla elhelyezését javasoljuk szülőházán, s emellett utcanév adásával lehetne Magyar Ede emlékét méltó módon megörökíteni a mai és jövő nemzedékek számára. •196