Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bakonyi Tibor: Orosháza jeles fia: Magyar Ede műépítész

Életrajzi Lexikonban történik említés. Itt közölt születési adata (1878) hibás, és méltatása még a szecesszió lebecsülésének időszakában íródott, tehát már elavult. A hatvanas évektől kezdve végre méltó helyén értékeljük a szecessziós stílusban dolgozó, jellegzetesen egyéni alakításmódot követő, önálló formanyelven alkotó építészeinket. Ennek köszönhető, hogy Lechner Ödön, Lajta Béla, Árkay Aladár, Kós Károly, Györgyi Dénes, Kozma Lajos, Málnai Béla munkásságáról már jelent meg monográfia. A korszak számos kiváló, gazdag életművet hátrahagyó, építészéről azonban még a szakemberek is csak keveset tudnak. Nehezíti a tájékozódást az is, hogy a korszak alkotásainak jórésze nem is hazánk mai területén található. Magyar Ede (1877-1912) fényképe 1911-ből Éppen a kutatás említett nehézségei, és a fellelhető hiteles adatok kis száma miatt munkánk igen nehezen indult. 1972-ben még csak a korabeli sajtóban és Bálint Sándor Szeged c. könyvében található hiteles műveit ismertük, de az életrajzi adatok között sok ellentmondás akadt. Munkánkhoz újabb lendületet adott Borvendég Béla - a Szegedi Tervező Vállalat főmérnökének - szóbeli közlése, miszerint egy vezető angol szaklap, az Architectural Rewicv 1965. októberi száma „Hungarian Jugendstil" címmel Magyar Ede főművét, a Reök palotát négy képpel illusztrálva kiemelt helyen közölte és értékelte. Ezután már bizton tudtuk, hogy életművének felkutatása és szakmai ismertetése fontos és egyben sürgető feladatunk. A nemzetközi szakirodalom legjavát átnézve szintén erősödött bennünk az a feltevés, hogy egy vidéken élt - méltatlanul elfelejtett építész-zseni munkásságát kell mozaikszemcsékből összeraknunk. •189