Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - SZEMLE

IVÁN M., BALASSA - MARKO DEKlC (szerk.): Etnografija juznih slavena u macFarskoj I. A magyarországi délszlávok néprajza I. Budapest, 1975. 160 old. DANKÓIMRE A kötet beletartozik A magyarországi nem­zetiségek néprajza című sorozatba cs ugyan­úgy, mint három másik társa - a német, a szlovák és a román kötet - szorosan kapcsoló­dik a nemzetiségi néprajzkutatás Békéscsa­bán, 1975-ben rendezett konferenciájához. Mint már a sorozat többi kötetével kapcsola­tosan is megállapítottuk és ahogy Ortutay Gyula a kötetek közös előszavában is leszö­gezte, a Magyar Néprajzi Társaság, illetve a magyar néprajztudomány legnemesebb ha­gyományait folytatja, emeli magasabb, kor­szerű szintre ezekkel a kötetekkel, illetve az ezek mögött meghúzódó kutatásokkal, gaz­dasági, társadalmi és kulturális figyelemmel. Az a körülmény, hogy a négy kötet közül legutolsónak a délszláv jelent meg, több min­dent igazol. Először is azt, hogy ezt a kiadvá­nyát volt legnehezebb nyomdailag előállíta­ni. A szövegek egyrészét cirill (szerb), más ré­szét kétféle latin (horvát és szlovén) betűvel szedték. Ez a háromféle abc-használat rávilá­gít arra, hogy a hazai délszlávság mind terü­letileg, mind pedig etnikailag erősen tagolt. Ez a deifferenciálódás meglátszik a hazai dél­szlávok néprajzi kutatásában is; bátran meg­állapíthatjuk, hogy jelentős hátráltató ténye­ző a kutatásban; a különböző, általában kis létszámú csoportok kutatása nem egyenletes, nem egyformán ismert. Ebből a szempontból nézve a kötetet szem­betűnő, hogy nem foglalkozik minden ma­gyarországi délszláv csoporttal és a publikálók közül hiányzanak a hazai délszláv-kutatás je­lentős alakjai. így például hiányolhatjuk a dél­magyarországi, mondjuk battonyai szerbek kutatását és talán Sarosácz György szereplését. A kötetben túlsúlyra jutottak a sokacokkal, bunyevácokkal foglalkozó írások (Fehér Zol­tán : A kertészkedő és kereskedő Bátya, Velin Stjepan: A bácskai bunjevácok, sokácok és szerbek pünkösdi szokása. Mandic Miso: La­kodalmi szokások a csávolyi bunyevácoknál). A szerbek kutatásával kimondottan csak egy közlemény foglalkozik. Kiss Mária több ko­rábbi munkájához kapcsolódva összefoglaló képet nyújt a pomázi szerbek karácsonyi szo­kásairól. Csak részben köthető helyhez és et­nikumhoz Eperjessy Ernő (Borbála-napi hie­delmek és szokások) és Pavlic Irena (Lakodalmi ajándékkérés) dolgozata. Bár Pavlic Irena mun­kája a Rába vidéki szlovének még ma is élő szokását tárgyalja. A kötetben közreadott munkák szinte kivé­tel nélkül folklór természetűek, leginkább szokásokkal foglalkoznak. Ez részben elő­nye, részben pedig hátránya a kötetnek. Elő­nye az, hogy mélyebbre képes így hatolni, az egyes közlemények jobban kiegészíthetik egy­mást és jobban alakulhat ki egységes kép a hazai délszlávság szellemi hagyományairól. Hátránya viszont az, hogy a népélet más terü­leteinek hiányos ismerete következtében alig érzékelhető az anyagi kultúrában adott gaz­dasági, társadalmi háttér. Talán ebből a kötet­ből hiányzik leginkább egy olyan felmérés, amely statisztikai adatokkal, a történeti és a jelenre vonatkozó demográfia eszközeivel is körülhatárolja a magyarországi délszlávságot és feltárja múltbeli és jelenlegi kapcsolatait. Olyan munkákra gondolunk, amilyeneket korábban Urosevics Danilo publikált.

Next

/
Thumbnails
Contents