Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - SZEMLE

sabb összegezésre törekedett volna, a kevesebb több lett volna. A ,,Kondoros szabad 30 esztendeje" című fejezet a felszabadulás, 1944. október 6.-a utáni gazdasági, politikai fejlődéssel, a községfejlesztés legfontosabb eseményeivel, eredményeivel ismerteti meg az olvasót. Az 1945-ös év eseményei között egyetlen szó sem esik a földosztásról, hanem mindezzel a következő új, ,,A mezőgazdaság fejlődése" című fejezetben foglalkozik a szerző. A fejezetből - mely a honfoglalástól kíséri végig a termelési viszonyok alakulását szinte napjainkig - megtudjuk, hogy míg 1850-ig Kondoros határa nagyrészt „legelő, specializált ágazat a szarvasmarha, juhtartás," addig a század végére a legelőket feltörték, „a művelhető területet szántófölddé alakították át", mely terület lényegében a felszabadulásig nem változott. Fő termény a búza, kukorica, jelentős a sertés-, baromfitenyésztés. Ezt a helyzetet gyökerében megváltoztatta az 1945-ben végrehajtott földreform. A sok nehézség, mellyel az új gazdáknak naponta meg kellett küzdeniök, (igavonó állat, vetőmaghiány stb.) természetes következményként vezetett el a termelőszövetkezetek megszervezéséhez. Az 1948-ban alakult első termelőszövetkezettől a nemrég létező három - ma már egy - termelőszövetkezet (Lenin, Dolgozók, Vörös Október) minden gondjának, eredményének tanúi lehetünk a fejezetet olvasva. Meggyőződhetünk azokról a nehézségekről, melyeknek ki voltak téve a termelőszövetkezetek, 1951—53ban, illetve 1956-ban. A „Dolgozók" termelőszövetkezet eredményei alapján 1970-ben a FAO-val (az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete) is közvetlen kapcsolatba került. 1973-ban pedig a három termelőszövetkezet közös Sertéstenyésztő, Hizlaló és Feldolgozó Vállalkozást hozott létre, összhangba hozva saját érdekeiket a népgazdasági érdekkel. Az utolsó fejezet a 18. század közepén fontos utak találkozásánál épült, nevezetes kondorost csárdával ismertet meg bennünket. A földrajzi, történeti bemutatást 22 fénykép egészíti ki. Egy vázlat Kondoros központi részét, egy pedig a Dolgozók mezőgazdasági termelőszövetkezet szervezeti felépítését mutatja be. A fényképek, vázlatok után három földrajzi szemléltető ábrát találunk. Külön a földrajzi, és külön, fejezetenként a történeti részhez készült „Jcgyzetek"-kel folytatódik a kötet. Észrevételünk a gazdag, a tájékozódástjói segítő kiegészítő részekhez: -Jó lett volna, ha a 100 év történetének keretében több régi fényképet láthattunk volna! - A kötet 119 oldal tényleges anyagához 13 oldal „Jegyzet" sok. Nem rontja a kötet értékét, de talán pontosabb összeállításával ez a mennyiség kevesebb lett volna. A „Függelék" (a gr. Bolza család tulajdonát képező kondorosi házhelyek eladási kimutatása - név, összeg, terület, D-ölben megnevezve -) zárja a kötetet. Szerkezeti, formai egyenetlenségei ellenére helytörténeti irodalmunk gazdagodott a kötettel. Tisztelet érte mindazoknak, akiknek részük volt a megjelentetésében! 289