Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Réthy Zsigmond: A szabadkígyósi természetvédelmi park madárvilága

alatti feketerigófészkeket szinte minden esetben kirabolják az emberek vagy a macskák ! Ösvények és nagyobb utak mentén több helyen is találtam 6-7 méter magasan öreg juhar- és gesztenyefákon, a fatörzs oldalhajtásainak és kikorhadásainak üregében vékony gyökérszálakból vagy száraz fűszálakból épített feketerigófészkeket! A költés itt rendszeresen sikeres volt. A szabadkígyósi park domináns fajainak fészkelései is igazolják Fintha (1972) debreceni megfigyeléseit, mely szerint a leggyakoribb fajok „fészkelési magassága arányosan növekszik a fokozódó zavartsággal". Ez a folyamat világosan megfigyelhető itt is. A térképen „A" és ,,B" betűkkel jelzett DK-i zárt állományú parkrészeken, ahol a legkevesebb a zavarás, a feketerigó, balkáni gerle, seregély és mezei veréb alacsonyan történő sikeres fészkelése ugyanakkor rendszeres. A park növényanyagának tömege, változatossága és kora a legváltozatosabb fészkelési igények kielégítésére is alkalmas, emellett meglehetősen nagy egyedszámnak biztosít fészkelést. A terület madársűrűségét (ha pld.) eddig még számszerűleg nem vizsgáltam, de tapasztalataim szerint a madarakkal sűrűn betelepült parkok közé tartozik még a meglevő zavaró tényezők mellett is. 7. A PARK FÉSZKELŐ MADARAI Fácán (Phasianus colchicus): a nyíltabb, elhanyagolt D-i területeken költ elsősorban és a park É-i szélén, a kertészet mentén, összesen 8-10 pár. Télen a környező mezőgazdasági területekről nagyobb csoportok jönnek be a parkba, hosszabb időre is. Gerle (Streptopelia turtur): sajnos az utóbbi években csak néhány pár fészkel, de azok rendszeresen. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto): a gerle (S. turtur) rovására, rendkívül erőteljes térhódító itt is, főként az utóbbi 10 évben. Fészke a park minden részén megtalálható, de az erős anthropogén hatások miatt fészkelési magassága főként 10 méter körüli. Táplálkozóteriilctként használják a park melletti kertészetet és gazdasági udvart is, ugyanakkor a majorban fészkelők is bejárnak a park területére. Kakukk (Cuculus canorus): 2-3 pár látható közülük minden évben. Nyári hajnalokon már 3 órától hallható jellegzetes hangjuk. Későbbi megfigyelési feladat, hogy megtudjuk, melyik faj fészkét használja mint fészekparazita. Gyöngybagoly (Tyto alba): a régi kocsiszín és istálló magas és rejtett padlásain fészkeltek, évente 1-2 pár. A 70-es években már nem fészkeltek, valószínűleg az épületek átépítésével járó zavarást nem tűrték el és máshová átköltöztek. Banka (Upupa epops): a park szélén költ odúban, a szántó és a kertészet felé eső parkszegélyen. Az utóbbi években kevesebb látható mint régen. Zöld küllő (Picus viridis): könnyen észrevehető, jellegzetes repüléséről, színéről és erős hangjáról. Az idős fehér nyárfák odújában költ két pár. Télen idegen zöld küllők is felkeresik, átmeneti időre a kertet. Nagy fakopáncs (Dcndrocopos major): a park állandó, minden esztendőben költő madara. 73