Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Réthy Zsigmond: A szabadkígyósi természetvédelmi park madárvilága

Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1949-ben botanikai szempontokból védelem alá vette a parkot. (A park törzskönyvi száma: 274. Védetté nyilvánító határozatszáma: 117/1954.) 3. A PARK VEGETÁCIÓJA A park kialakítását a kastélyépítéssel egyidejűleg kezdték cl. A kastély D-i frontja előtt szabályos formájú francia-, e körül angol-, vagy tájképi kertet alakítottak ki. A parknak eredetileg határozott esztétikai és funkcionális kapcsolata volt a körülötte levő tájjal. Délről fácánoskert is tartozott hozzá. A növényzet eredeti kialakított karakterét egy 1913-ból származó uradalmi térkép jelzi. SZIKRA Éva (1973) dolgozatában a következőképpen írja le: ,,A park növényanyaga eredete szerint két nagy részre osztható: az ősvegetációra és a telepített növényekre. A tájra jellemző őshonos fák közül megtalálható itt: a mocsári tölgy, a szil, a juhar, a fehérnyár és a hallatlanul virulens akác. A parkban levő cserjeszint őshonos, telepített része majdnem teljesen hiányzik. Cserjék közül bozótsűrűségűre nőtt a Sambucus (bodza) Ligustrum (fagyai) Evonymus (kecskerágó) Prunus spinosa (kökény) Cornus sanguineum (vörösgyűrű som) Crataegus monogyna (egybibés galagonya) A parkban mintegy 80 lomblevelű-, 28 fa-termetű tűlevelű-és 44 cserje faj található. A vegetációs térképen való tájékozódáshoz az alábbi jelmagyarázat nyújt segítséget. A térképen levő nagybetűk és számok a park karakterét meghatározó jelentős zárt faállomány, illetve nagytermetű, idős fák elhelyezkedését jelzik. Köztük nyílt tisztások és apró rétek találhatók. A park biotópjainak ez a mozaikossága természetesen az egyes madárfajok elhelyezkedését is meghatározza. 4. A PARK MINT ÖKOLÓGIAI EGYSÉG A parki biotóp fogalma egyelőre nem olyan elfogadott mint pl. a pusztai-, vagy erdei biotóp, pedig ökológiai viszonyai lényegesen különböznek az említettektől; mozaikos táj, az erdeinél ritkább, elsősorban lomblevelű faállomány és a park egyik legsajátosabb, funkciójából adódó jellemzője, hogy az anthropogén tényezők zavaró jelenléte állandó (Bozskó, 1967, 1968). Bozskó ökológiai jellemzésével egyetértésben szintén indokoltnak tartom a parki biotóp fogalmának használatát. 68