Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rakonczai János-Simon Imre: A fejlettség területi különbségei Békés megyében népességi mutatók alapján

2. Módszer 2.1. Felhasznált adatok A vizsgálat során a következő tíz mutatót használtuk: 1. a belterületi népesség aránya; 2. a 6o évesnél fiatalabb népesség aránya; 3. a 8 osztályt végzettek aránya; 4. az érettségizettek és egyetemet végzettek aránya; 5. az 1000 nőre jutó férfiak száma; 6. az iparban és építőiparban foglalkoztatottak aránya az összes aktív keresőből; 7. a szállítás, kereskedelem és egyéb ágazatokban foglalkoztatottak aránya az összes aktív keresőből; 8. a 100 eltartottra jutó keresők száma; 9. a szövetkezeti és állami mezőgazdaságban foglalkoztatott szellemi dolgozók aránya a mezőgazdasági dolgozókból; 10. a 100 családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma. A fönti tíz mutató a termelőerők fogalmát egyik oldaláról, a népesség felől közelíti meg. A legfontosabb termelőerővel, az emberrel kapcsolatos 10 lényeges mutató alkalmas lehet arra, hogy felhasználásukkal bizonyos területi sajátosságokat, differenciákat föltárjunk. 2.2. A csoportosítás módszere A vizsgálatba vont tíz mutató értéke a standardizálás* után egy tízdimenziós térben lévő pontot határoz meg. Az egyes mutatók értéke egyenes arányban áll a termelőerők fejlettségi szintjével, így a pontok helyvektorának hossza** egyúttal az illető megye vagy település e 10 mutatóval jellemzett fejlettségét is megadja. Az így képzett tízdimenziós pontok csoportosítása az automatikus osztályozás segítségével történt. Ennek lényege, hogy olyan gömböket határoz meg a térben, melyek diszjunktok és amelyekben a pontok koncentrációja maximális. (Alkalmazások pl.: BAR.TA B. 1973., SIMON I. 1974.) Az egy gömbbe tartozó pontok alkotnak egy homogén csoportot és a gömbben lévő pontoknak a koordináta-rendszer kezdőpontjától való távolsága alapján a településcsoportok fejlettségi sorrendje megállapítható. 3. Eredmények 3.1. Az országos vizsgálat eredményei 3. 1. 1. A szórások A relatív szórások alapján a mutatókat az osztályozásban játszott differenciáló szerepük szerint értékelni lehet. A leginkább differenciáló, az osztályozást legjobban beXf Xi X = az Xj változó átlaga * Egy X

;(i = 1,2,... n) változó standardizaltja: X-= — ahol • v . , . 1 1 i 1 = az Xj valtozo szorasa ** Mivel a standardizáláskor negatív koordináták is adódnak, a helyvektor hosszának kiszámítása előtt koordináta-tengely transzformációval (eltolással) elértük, hogy minden koordináta pozitív legyen. 56