Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)
1976 / 3-4. szám - SZEMLE
zunk a mezőkovácsházi termelőszövetkezeti mozgalom 1949. évi kezdeteinek bemutatásával. Célszerűbb lett volna az előbb említett szakaszt e fejezetben feldolgozni. „Dózsa népe zászlót bont" - ez a következő nagyobb egység címe. A helyi tsz-csoportokat zömében a korábbi agrárproletárok, földnélküliek hozták létre, főleg állami tartalékföldeken (ezek is szétszórva a határ különböző részein), csekély állatállomány és minimális gépesítettség felett rendelkezve. Nélkülözve és gondokkal hatványozottan, de a jövőbe vetett hittel vágtak neki az ismeretlennek az úttörők. Az Alkotmány termelőszövetkezeti csoport 1951-ben jött létre a mezőkovácsházi Petőfi és Kossuth csoportok egyesüléséből. A nehézségek nem csökkentek, az erőszakos felfejlesztés, majd az 1953. júliusi MDP-határozat zavarokat okozott a lassan kialakuló szövetkezeti gazdálkodásban, melyeket a sorozatosan kedvezőtlen időjárás csak tovább fokozott. Mindezek ellenére 1955-re már lassú fejlődésről, a megyei és az országos átlagokat meghaladó eredményekről beszélhetünk a helyi Alkotmány és Új Elet, a két legjelentősebb szövetkezet esetében. Ennek volt köszönhető, hogy az 1956-os ellenforradalom csak megingatta Mezőkovácsházán a termelőszövetkezeti mozgalmat - elsősorban a gyengébb csoportokat - de az Alkotmányt nem tudta feloszlatni. Az ellenforradalom leverése után az MSZMP helyes és következetes agrárpolitikája meghatározta a kollektivizálás befejezésének útját. A helyi szövetkezetek ebben a szellemben alakultak újjá, s jutottak el az 1959-es fordulóponthoz, amikor egyesült a község két legnagyobb szövetkezete, az Új Elet és az Alkotmahy, Új Alkotmány néven, s újabb csatlakozások révén az év végére a taglétszám elérte a 260 főt, a földterület pedig a 2500 kat. h.-t. A következő év áprilisában a taglétszám 1100 főre, a földterület öt és félezer holdra emelkedett. Sajnos, az nem derül ki a munkából, milyen módon. (Nyilván újabb egyesülések révén, erről is jó lett volna hallani.) Ezt követően most már valóban rálépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára az Új Alkotmány. Az eredmények tovább javultak, és országos szinten is elismerték munkájukat. Emelkedtek a hozamok, nőtt a munkaegység értéke és növekedett az igény a minőségi munka és termelés iránt. Az utolsó fejezet az 1968-1974 közötti időszakot tárgyalja, melynek kiemelkedő pontjai : a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez való csatlakozás, egyesülés a reformátuskovácsházi Dózsával (1969), melynek révén a szövetkezet területe közel 5000 hektár lett és végül beilleszkedés az új gazdaságirányítás adta új körülmények közé. Beck Zoltán fejezetenként részletesen tárgyalja a mai szövetkezet, illetve elődeinek számszerű eredményeit, szervezeti, gazdasági változásait, a közös vagyon alakulását, a növénytermesztés és az állattenyésztés mindenkori helyzetét. A kiadványt olvasva kapunk képet pl. arról, hogy a kézi aratástól hogyan jutottak el a mai kombájn-egyeduralomig. Jól használja a rendelkezésére álló anyagot a szerző és elismerésre méltó az a törekvése, hogy a helyi eredményeket összevetette a járási, megyei, esetenként országos eredményekkel. Hadd tegyünk mégis néhány kritikai észrevételt. Hiányoljuk az egyes üzemegységek nevét, termelési profilját, vagy éppen összetételét. A szövetkezet két és fél hónapig volt tagja egy tsz-társulásnak, ezután kiléptek. A kilépést indokló iratot felesleges ismertetni hat oldalon keresztül. Nem találkoztunk az állatállomány fajta szerinti megoszlásával. A kissé túlméretezett statisztikai anyag több ellentmondást mutat. A község határának művelésági megoszlása ismertetésénél (1950) 330 kat. h. nyomtalanul eltűnt (44. p.). A baromfiállományra vonatkozóan: 1966-ban 26000 feletti az összlétszám, 1967 novemberében 52000 (helyesen 62000, téves összeadási hiba miatt), ebből liba 4700. Év végére, azaz másfél hónap alatt a baromfilétszám megközelítette a 200000-t és ezen belül 79000 darab pecsenyelibát értékesítettek. Ezt hogyan csinálták? (170-171. p.) Egyes táblázatok adatai ismétlődnek, illetve pontatlanok. 1961-1967 között - bár tudjuk, hogy az Új Alkotmány510