Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - SZEMLE

A magyarországi németek néprajzához Szerk.: Balassa Iván, Klotz Miklós, Manherz Károly Budapest, 1975. 260 oldal DANKÓ IMRE Az ízléses kiállítású, finom papíron, jó illusztrációkkal, gondos tipográfiával (Egyetemi Nyomda, Bp.) készült kötet a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége társkiadásában jelent meg. A kötet elején Ortutay Gyula összegezi, hogy nemzetiségcink népéletének kutatása mindig elsőrendű feladata volt a magyar néprajztudománynak. A kutatás, feldolgozás és kiadás szolgálatába álltak a magyar néprajztudomány legjobb erői, központi intézményei, szervei (Magyar Néprajzi Társaság, Ethnographia stb.). A magyar néprajztudomány soha sem kuriozitásként, mégkevésbé pillanatnyi politikai szempontok figyelembevételével foglalkozott nemzetiségeink népéletével, hanem jól felfogott tudományos érdekből, saját hasznára; szemléletmódja szélesítésére, az összehasonlítás lehetőségének biztosítására, az akkulturizáció, az interctnikus kapcsolatok alakulásának megismerésérc. A magyar néprajztudomány ilyen irányú tevékenysége a felszabadulás hozta új gazdasági, társadalmi és nem utolsó sorban politikai körülmények között új színt, feladatot és jelentőséget kapott: munkánk a tudomány sajátos érdekein kívül a népek egymás alaposabb ismeretén alapuló jobb megértését, a társadalmi haladás ügyét is szolgálja. Az előttünk fekvő kötet csak a hazai németség néprajzával foglalkozik. Megjelentek a szlovák, a román kötetek is. A délszláv kötet is készül. A kötetünkben közreadott tanulmányok összegező jellegűek, bizonyos kérdések lezárására törekednek, biztos ismereteket kívánnak adni és mindezzel felkészíteni az ezután elvégzendő munkára. Ebből a szempontból nem csoda, hogy a közölt tanulmányok többsége történeti jellegű. Történetiség érvényesül azokban is, amelyek különben nem történetiek, hanem kimondottan néprajziak. Hutterer Miklós tömören ismerteti a magyarországi német népcsoportot. A legújabb kutatások alapján szól kialakulásáról, tagolódásáról, jelenlegi demográfiai, nyelvi, gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyairól. Hutterer tanulmányához szorosan hozzátartozik Szabó Ferenc dolgozata a Békés megyei németek betelepítésének XVIII-XIX. századi történetéről. Szabó is összegező igénnyel írta meg tanulmányát. Bemutatja az öt, németek által is lakott Békés megyei helységet (Gyula, Elek, Mezőberény, Almáskamarás, Gyoma), illetve ezek történetét, még tovább finomítva az ide történő telepítések történetét. Hangsúlyozza a németség gazdasági, társadalmi viszonyait, a telepítések széles körű összefüggéseit. Megállapítja, hogy a Békés megyei németek száma kicsi, hogy nem alkotnak különösebb egységet. Szigetekként létesültek a magyarság körében, ahol - eltérően más helyektől - nem magyar etnikumokkal (szlovák, román, szerb) is találkoztak. Ezért az asszimiláció gyorsabb és nagyobb mérvű volt náluk, mint más hazai német népcsoportok esetében. Érdekesen határozza meg, hogy a környezettel való azonosulás az anyagi kultúra, különösen a gazdálkodás területén korábban, már a múlt század második felére, megtörtént. A szellemi kultúra viszonylatában azonban nem. Ezen a téren csak a polgárosodás előrehaladása idején, az első világháború táján következett be az 495