Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pásztor Emil: Kazinczy Ferenc Szarvason, Tessediknél

örömest jelcnt-meg veres nadrágban, zöld mentében, széles karddal, ért a' festésekhez, és azt úgy szereti, mint ők, a' mit ők a barbarustól nem vártak ('s H[ajnóczy] ezért tiizele, hogy így öltözzem): engem eggy Koppenhági születésű Festőhöz útasítának, a' ki igen szerencsésen dolgozik. Ide engem az is vonsza, hogy kérdhessem tőle, ha látta e Klopstockot és a' két Stolberget. Benyitám az ajtót, 's úgy szóllék a' soha nem látottal, hogy szemeim mindég a' falon repdestek. - Ki ez a' szép asszony? kérdém. - Herczeg Esztcrházynak a' maitresze [= szeretője]. (Képzeled, mint örültem hogy magyar vagyok mint Eszterházy.) - Uram, mondá Stunder Jakab, én olly feltétellel jövék Dániából, hogy Rómába menjek, de elébb eggy betegség, azután pénzem elfogyása itt tartóztatának; hazádba akarok lemenni. Kérlek, festessd magad, hogy abból ismerjen hazád, míg meglát; de bízzd rám a' festést egészen, 's még azt is, hogy olly nagyra mint magamnak tetszik; árát akkor szabjuk-meg, mikor a' kép kész lesz. Még akkor a' haza is, én is gazdagabbak valánk, 's vaktában rá állék. A' kép olly nagy vala mint az ajtó, 's húsz aranyat fizeték értté. A' rajzolás nem volt igaz, de St[under] a' festéklés által olly igazzá tevé az igen szép képet, hogy teljesen hasonlíta hozzám. Midőn Szarvason 1793. Martiusban farkas-bundában léptem-be Tessedikhez, ez így szóllíta meg: Untért. Diener, Hr. v. K. [=alázatos szolgája, Kazinczy úr], - Uram, én azt hittem eddig, mondám neki, hogy én az Ur látásához mindeddig nem kaptam szerencsét. - Igen is, Uram, felele, én az Urat soha sem láttam. - Hát hogy ismer rám az Ur, holott senki sem mondhatá még, hogy itt vagyok ? - Két hétig háltam [=laktam] eggy szobában az Ur' képével Stundernél." (Kazinczy Ferenc levelezése. XVIII. kötet 447-448. lap. Bp., 1908.) Kazinczy a Pályám emlékezete című munkájának az 1791. évi eseményeket felidéző részében is leírja, hogy amikor abban az évben Bécsben időzött, akkor ismerkedett meg Hajnóczyval és Stunder János Jakab koppenhágai születésű festőművésszel. E művében is megemlíti, hogyan ismert rá Tessedik a Bécsben Stundernél látott képe alapján: „Midőn én, két esztendővel később, farkas-bundában léptem be Szarvason Tessedikhez, s ez engem nevemen szólíta s csudálkozám, hogy aki soha nem látott, s nem tudhatja, hogy e földönjárok, mint szólíthat nevemen: - Magadat, - úgymond, - nem láttalak, de képedet sokat láttam Stundernél." (Kazinczy Ferenc válogatott művei. I. kötet 124-125. lap. Bp., i960.) Sajnos, Kazinczy sehol sem ír részletesebben erről az 1793. évi szarvasi útjáról s a Tessediknél tett látogatásáról. így nem tudjuk, mennyi időt töltött nála, s azt sem, hogy miről beszélgettek. Mégis bizonyosra vehetjük, hogy szóba kerültek köztük nemcsak művelődési, hanem politikai kérdések is. Kazinczy akkor már határozottan elindult a jakobinusok felé vezető úton. A Tessedikkel való találkozását követő év végén őt is letartóztatják. 1795. májusában halálra ítélik, sőt fellebbezése után a hétszemélyes tábla is helybenhagyja halálos ítéletét, csak a királyi kegyelem változtatja ezt hetekkel később bizonytalan ideig tartó várfogságra. Kazinczyt hat és fél évi fogság után 1801-ben engedik szabadon. Tessedik 1820-ban, ő 1831-ben hal meg. Hogy találkoztak-e 1793 után is Szarvason vagy másutt, arról nincsen adatunk. Azt azonban magam hallottam Kazinczynak egy még élő dédunokájától, a most 88 éves Lacsny Árpádnétól, hogy Kazinczy Szarvason Tessediktől több facsemetét kapott, s ezekből otthon Széphalmon nagy fákat nevelt. 454