Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vas Judit: A szlovák jelesnapi táplálkozás emlékei Békéscsabán

rétcslisztet, egy kevés sót és egy kávéskanál ecetet puhára kidolgoztak. A masszából több lapot nyújtottak. Körülbelül 15 perc pihentetés után egyenként az asztalra helyezve kézzel nyújtották ki olyan magyságúra, mint az asztal volt. Miután megtöltötték káposztával, túróval, lekvárral, mákkal vagy dióval az egyes kinyújtott lapokat az abrosz segítségével feltekerték. Nagy szakértelmet igényelt a tészta jó elkészítése. Ügyelni kell a megfelelő hőmérsékletre is. A rétesnek egy később kialakult formája a tejes rétes, amelyben a vizet a tej helyettesítette. A szilveszteri rétesnyújtás jelképesen arra irányult, hogy az év utolsó napját meghosszabbítsák, megnyújtsák. Sok helyen főztek szilveszterre lencsét. Azt tartották ugyanis, hogy a következő évben annyi pénzük lesz, ahány szem lencse volt a levesben. A „lencse - szerencse" szólás utal a lencse varázserejére. Az óév utolsó napjaiban kenyeret sütöttek, hogy egész évben legyen friss kenyerük.

21 Újévkor mindig egész kenyeret szegtek. Miután a gazda keresztet rajzolt a kenyérre, hosszában vágta fel, hogy nagyobb karéjt tudjon szelni. Ez jelképes cselekedet volt arra vonatkozólag, hogy sok kenyerük legyen egész éven át. Az óévi és újévi hiedelmek nagy része a kenyérhez, a legfontosabb táplálékhoz fűződött. Nemcsak az egészség jelképeként is szerepelt. Az újévi ebéd a vasárnapi ebéddel volt egyenrangú. Elsősorban disznóhúst ettek, mert akkor is azt tartották, mint karácsonykor, hogy a disznó a házhoz túrja a szerencsét. Több helyen töltött káposztát és kukoricát főztek. Mindkét ételt azért fogyasztották, hogy sok pénzük legyen. A karácsonyi és újévi szokások közös eredetére utalnak az ezeken a napokon fogyasztott hasonló ételfajták is. Az újévi szokások nagy része ma már nem él. A hagyományos ételek elmaradtak. Az asszonyok nagy többsége nem ér rá rétest nyújtani. Legfeljebb készen, az üzletből szerzi be. Az újévi ebéd ma is gyakran disznótoros ételekből áll. Ennek egyik gyakolati oka, hogy akkorra legtöbb helyen már levágták a disznót. Vízkereszt (Tri král'e, jan. 6.) napjával zárulnak a karácsonyi ünnepek, és kezdetét veszi a farsang. Ezen a napon a fiatalok a fonókban szórakoznak, ahol mákos, mézes metéltet vagy kukoricát főztek. A metéltet hosszúra és vékonyra vágták, hogy a kender is olyan hosszú legyen. A mákos metéltnek egy újabb szerepét figyelhetjük meg: a növényi termékenység befolyásolását remélték tőle. Egy adatközlőm, özv. Liliomné emlékezete szerint az ilyen hosszú metéltet a Gyertyaszentelő napjára (febr. 2.) készítették, ugyanezzel a céllal. A rituseltolódás okát nem sikerült kiderítenem. Érdemes megemlíteni egy érdekes Pál-napi szokást. Ezen a napon (Pavla, jan. 2j.) a gazdasszony a család tagjai számára un. Pál napi pogácsákat (Pavlovníka) sütött. Mindenkinek kijelölt egy-egy pogácsát, amelyekbe egy-egy lúdtollat szúrt. Ha sütés közben valakié megpörkölődött, az az illető halálát jelentette a következő évben. Akié nem égett meg, egészséges maradt. Elég sok családban sütöttek ilyen pogácsákat, de olyan eset is előfordult, hogy a házigazda, sőt a gyerek neve is Pál volt, mégsem ismerték ezt a szokást. Hasonló adatokkal találkozunk a Pest megyei Bag községben: Pál napra „pálpogácsákat" sütnek. Akiében a toll elég, az hal meg legelőször.

2

1 409