Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)
1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vas Judit: A szlovák jelesnapi táplálkozás emlékei Békéscsabán
vidéki szlovákoknál a vacsora kezdetén a háziasszony mézzel kente meg gyermekeinek homlokát, hogy az emberek úgy szeressék őket, mint a méhek a mézet. 1 5 A méz az emberiség ősi eledele, a germán istenek kedvelt csemegéje. A zsidóknál is bőséget hozó újévi étel. 1 6 A vacsora végén került sor a szertartásos diótörésre és almaevésre. Ez a rítus az egész szlovák nyelvterületen elterjedt, volt. 1 7 Nagy izgalmat jelentett a dió kiválasztása és megtörése: miután mindenki választott magának, behunyt szemmel egy diót az asztalon lévő kosárból, megtörte azt. Ha nem egészséges a dió belseje, akkor az az illető betegségét jelentette a következő évben. Az alma elfogyasztása is meghatározott hiedelmi keretek között történt. A családfő mindenkinek adott egy-egy szép almát. Arra kellett ügyelni, hogy nehogy kettévágják vagy megsértsék az alma magját, mert ez szintén betegséget sőt halált is jelentett. Az almafogyasztás egy másik módja is ismeretes: a gazda annyi részre vágta fel az almát, ahány tagú a család, és mindenkinek adott egy szeletet. Ezzel a jelképes cselekedettel akart utalni arra, hogy a család úgy tartson össze, mint az alma részei. E hiedelemmotívumokat már csak a legidősebbek őrizték meg. A felszabadulás után még gyakran sor került diótörésre és almaevésre, de a hozzáfűződő hiedelmeknek nem tulajdonítottak komolyabb jelentőséget. Az adatok azt bizonyítják, hogy a szlovák almaszimbolikához leginkább szépség-, egészségvarázslás és betegségelhárítás fűződött. Egy esetben termékenységi szimbólumként is szerepelt, amikor a karácsonyi morzsa alkotórésze. Nagy fontosságára, utal hogy - mivel itt nem termesztettek elegendő almát - román kereskedőktől vásárolták, akik nagy ünnepek előtt érkeztek Erdélyből. Egy véka (20-25 kg) almáért egy véka búza, kukorica volt a fizetség. A legjellegzetesebb karácsonyi esti sült tészták voltak: mákos- és dióstekercs (makovníka, orechovníka), továbbá túrós lepény (tvarozníka) és kelt kiflik (kifle). Ezekhez különösebb hiedelem nem fűződik, de jelentőségüket bizonyítja, hogy minden nagyobb ünnepen (húsvét, karácsony, pünkösd) jelen vannak. Közülük a mákostekercs a legjelentősebb valószínűleg a mák varázsló erejének következtében. A kenyér és a kalács szerepe is jelentős: az egészséget jelképezik és bizonyos bőségvarázsló erejük is van. Fontos az esti vacsoránál, hogy egész kenyér és kalács kerüljön az asztalra, hogy biztosítsák a jövő évi gazdag termést. Láthatjuk, hogy ezekben a szokásokban számos ősi elem maradt meg. A téli napfordulók tiszteletére a pogány népek nagy lakomát rendeztek. így akarták isteneiket megnyerni. A mostani lakoma jellegzetes hangulatát azonban az engesztelés adja a böjtös ételek fogyasztásával. 1 8 Bár a protestánsok vacsorája nem böjtös teljes egészében, ide is bekerült a legfontosabb böjti étel, a mákos metélt. Ugyanakkor a böjtös jelleg mintegy ellentmondása az ételek hosszú sora, bősége. A sorrendet be kell tartani, különben a vacsora elveszti jelentőségét. A vacsora szertartásos rendjét biztosította az is, hogy a gazdaasszony a vacsora ideje alatt nem mozdulhatott cl az asztaltól. így biztosította, hogy a következő évben jól tojjanak a tyúkjai. Ezért, már a vacsora előtt minden ennivalót az asztalra készített. A sok étel tehát bőségvarázsló céllal került az asztalra. Ettől remélték, hogy a kö406
