Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Vajda Péter romantikus stílusához (Egy prózavers elemzése)

Vagy: Meg jő majd a zápor, - és itt mosandja fejemet, ordít a szél. - és kcresztülví hidegével, forr a Fertő, - s megsüketít morajával. Olyan erős tagolása van ezeknek a mondatoknak, hogy szinte verssé sűrűsödnek. Az azonos szerkesztésű mondattagokat lazán, csaknem minden esetben kötőszó nélkül fűzi egymáshoz Vajda, mint a biblia vagy méginkább mint a legősibb finnugor beszéd. Ezáltal a rövid, alig több mint tőmondatok retorikai elemekké, szólamokká válnak - nagyobb önállóságot és fokozottabb hangsúlyt nyernek. Rövidségük nagy előny: a figyelem természetes könnyedséggel fogja fel gondolati-érzelmi tartalmukat, s ennélfogva a gondolatsor tudatos bővítésére, az egymásba fonódó motívumok bátor társítására is feljogosítanak. így válik Vajdánál a lírai aprózást biztosító többszörösen összetett mondat (mellérendelt), egyrészt a leírás fontos eszközévé, a térben és időben lejátszódó dinamikus mozgás hatásos kifejezőjévé, másrészt a kötőszó nélküliségből eredően a történések és érzelmi állapotok olyan rögzítőjévé, amely a „legáltalánosabb és lcghatározatlanabb tartalmú mondatviszony" alkalmazásával „az összefüggés minőségét (helyi, időbeli, hasonlósági, oki viszony stb.) nem juttatja érvényre". Tudatos rendszer van Vajda kötőszó-használatában. Első példánkban igen jellegzetes módon csak az alapvető grammatikai szerkesztéstől eltérő mondattagot vezeti be vele, s ezáltal a gondolat lezárását is sejteti. A másodikban pedig csak az egymáshoz szorosan tapadó mondatokat (a tomboló természet és a szenvedő emberre ható természeti erő rajza) kapcsolja össze az és meg az 5 kötőszókkal, s ezáltal a szekvenciaszerűen hamarosan újra visszatérő, más minőségi fokon megismételt, összefogott, összezárt képelemek szoros viszonyára figyelmeztet, míg a természeti jelenségek térbeli és időbeli egymásutániságát érzékeltető képeket csak lazán sorakoztatja egymás mellé, nem köti őket semmiféle kötőszóval össze. Ehhez a sok irányból nyert zeneiséghez még a gondolati ízek ritmikussága is hozzájárul. Ugyanis a tördelésünk szerint szétváló mondattagoknak nemcsak a logikaigondolati részelemek arányos terjedelme és mondattani építkezése (állítmány-alany, illetve állítmány-alany+állítmány és állítmányi vonzat) biztosít ritmust és zenét, hanem az ízek időmértékes lejtése is. Az „ordít a szél" koriambusa (-^ és a „keresztülví hidegével" meg a reá rímelő „megsüketít morajával" nagyjából megegyező, daktilusosan ereszkedő ritmusa. Az így előállt zeneiséget tovább növeli még az a körülmény is, hogy a ritmikai ízek 6 morás verslábakra tördelve is szabályosak és egymást segítők maradnak. Ebben az esetben az első („keresztülví hidegével") két kellemes hatású ionicus a minore —) ízre tagolódik, a második („megsüketít morajával") pedig az „ordít a szél" zenéjére is rezonálva, egy koriambusból és ionicus a minore-ből tevődik össze (- kj - —), s ezzel a játékkal, továbbá egy rímilluziót keltő szabad asszonánccal (hidegével-morajával) a godolatsort is zárttá teszi. A tudat síkján lejátszódó és az ifjú által borzongva észlelt vihar gyors megoldást, azonnali cselekvést sürget. A különböző stiláris eszközökkel felgyorsított ritmusú kép sor eleven változékonysága hirtelen a staccatók ideges szaggatottságába megy át. 394