Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

elhúzott egy-egy szekér is az úton, a parasztok a mezőről siettek haza megmosakodni s felkészülni a szombat esti, kissé hosszabb alvásra. A község végére értek. A földeket szegélyező árok túlsó partján akácok bólogattak, az árok innenső partján keskeny iparvágány nyúlt a távolba. A vasút a mezőhcgyesi cukorgyár tulajdona volt, ez kapcsolta be a járás községeit a cukorrépa termelésbe. Ilyenkor nyáron nem járt a kisvonat, csak pályafenntartási munkák folytak. A kisvasút és a házak között széles térség terült el, amelyet poros földút szelt keresztül. Ez volt a gyermekek kedvenc játszótere. Kora tavasszal megpezsdült itt az élet, a gyerekek futballozni, dólézni, tekézni jártak ide. Csak a nagy dologidő beálltával, aratás és cséplés idején halt ki a játszótér, ilyenkor csak szombat vagy vasárnap este gyűltek össze a gyerekek egy kis futkározásra. Amikor Gábrielék a sarokra értek, nem messze tőlük nagy csapat gyereket pillantottak meg. Valamin tanakodtak. Gábriel szerette a gyerekeket, ezeket meg szinte név szerint ismerte. Sokszor éppen azért jött erre, hogy gyönyörködjön bennük, s emlékezetébe idézze saját boldog gyermekkorát. Órákig elnézte pajkos bancúrozásukat, a tekézőket, a rongylabdát kergető futballcsapatok játékát. Néhányszor maga is közéjük állt. A gyerekek eleinte tartottak tőle, jelenlétében félszegen, idegenül mozogtak, de amikor egy nagy pettyes gumilabdát ajándékozott nekik, megszűnt a félelmük, s befogadták maguk közé. A felszabadulás után ritkán állt le a gyerekekkel. Rosszul érezte magát közöttük, attól tartott, hogy se a gyerekek, se a szülők nem néznék jó szemmel, ha finomszövetű ruhájában, elegáns cipőjében, görbe botjával megjelenne közöttük. A felszabadulás előtt köztiszteletben álló ember volt, a felszabadulás után azonban népnyúzó ügyvédet, lakkcipős kisgazdát faragtak belőle a kommunisták, s a régi tiszteletnek csak a módosabb parasztokban maradt némi nyoma. Közelebb ment a gyerekekhez, s akaratlanul is kihallgatta vitájukat. A gyerekhad egy magasabb, kopaszra nyírt fiút és egy alacsonyabb, pufók gyereket fogott közre. - Mit játsszunk? - kérdezte a magasabb. - Amit az este! - ajánlotta a pufók. - Akkor válasszunk! - így a magasabb. - Te leszel az összeesküvő főnök, válassz magadnak társakat! - Én nem leszek! - mondta durcásan a kisebbik legyél te! - Én se leszek! - tromfolt rá a magasabb. - Én leszek a politikai rendőrkapitány! Választok magamnak nyomozókat. - Akkor nem játszok! - dacolt a kicsi. Összeakaszkodtak s kiabálni kezdtek. De a vita végét Gábriel nem várta meg. Megfordult, s gyors léptekkel megindult a Fő utca felé vezető úton. Felesége a karjaiba csimpaszkodva alig tudta követni őt. A legközelebbi sarkon két ember ácsorgott. Nem ismerte őket, a félhomályban csak lefelé konyuló kalapjuk árulta cl paraszti mivoltukat. A parasztok megismerték Gábrielt, de egyikőjük se mozdult. - Hát ez még szabadon van? - hallotta a háta mögött az egyik paraszt gúnyos hangját. - A fene tudja, pedig ez is oda való! - toldotta meg a másik. 374