Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

den ragyogott a tisztaságtól, s a köztársasági elnök dehogyis gondolta, hogy másmilyen Mezőhegyes is van. Most ismét ilyen Potcmkin-falvakat építenek Mezőhegyesen. Meszelnek, takarítanak, az évek alatt összegyülcmlett piszkot kihordják, mert a napokban ellenőrző-bizottság száll ki a birtokra. Szerencsére naposabb oldal is van Mezőhegyesen. Az öntudatos parasztság, a munkásság és a haladó értelmiség a Kommunista Pártban tömörülve vívja harcát a tömegek életnívójának emeléséért. Az ujgazdák túlnyomó nagy többsége a Kommunista Pártba veti bizalmát. De a birtoki alkalmazottak is felfigyelnek a párt munkájára. A kendergyárban rövid idő alatt 6o-an léptek át a Kommunista Pártba. S a Kommunista Párt ezeknek az embereknek az érdekeit tűzzel-vassal meg is védi. Közeledést tapasztalni a haladó értelmiség részéről is. Ha a párt kellő támogatást kap, úgy - de csakis úgy - közös erőfeszítéssel, a dolgozók közös erőfeszítésével sikerülni fog az úri világ szellemét visszaszorítani a palackjába. • • • Egy elbeszélésből: Dr. Gábriel Gyula szívesen sétálgatott a községben. Nyári estéken, amikor a nap vöröslő korongja elbújt a házak mögött, leülepedett a parasztszekerck felkavarta por, s a levegő veszített hevéből, kiballagott a község valamelyik végére, ellépkedett a sárgálló búzatáblák, a haragoszöld kukoricások mellett, néha-néha leült egy-egy kő mesgyekaróra s a messzeségbe bámult. Gyakran órák hosszat is elidőzött így csendben, s csak a holdkorong világító tányérjának figyelmeztetésére indult haza. Szerette ezeket a sétákat. Szerette a községet is, a nyílegyenes utcákat, a virágzó akácokat, a kanyargó Szárazeret, a katolikusok nagy neobarokk-templomát, a Főutcán büszkélkedő, égbenyúló jegenyesort. Mind megannyi kedves tárgy, ami a szívéhez nőtt. És szerette az embereket is, örült, ha azok megsüvegelték az utcán, ha megállították, s tanácsát kérték, vagy ha csak egyszerűen az egészsége felől tudakolódtak. A választási harc megindulása óta kevés időt talált a sétára, örült, ha hetenként egyszer kiszellőztethette a fejéből a zsúfolt napok tengernyi gondját-baját. Ezen a júliusi szombat estén különösen jól esett neki a barangolás. Három hét óta nem keríthetett sort sétára, hacsak nem lehet sétának nevezni azt, hogy bejárta KeletCsanádot, s három héten át szinte éjjel-nappal úton volt. Központja azzal bízta meg, hogy adjon reális képet a helyzetről, hogyan állanak és mit dolgoznak a pártszervezetek, milyen segítségre van szükségük, s milyen kilátásokkal indulhatnak a választási küzdelembe. Az utasítást pontosan végrehajtotta. Meglátogatta Kelet-Csanád minden községét, minden faluját, még a tanyákra is bekukkantott, beszélgetett a pártszerveztek elnökeivel, a vezetőségek tagjaival és sok egyszerű párttaggal is. Felkereste a katolikus papokat és - ha azok nem voltak kommunisták - a jegyzőket meg a bírókat is. Ezek közül nem sokan tartoztak a Kisgazdapárthoz, de mint jó magyarokhoz illik, szívükön viselték e párt sorsát. 372