Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

Mezőhegyesről akkor mindenki úgy beszélt a demokraták között, mint a reakció fellegváráról. Úgy beszélt, mint a böllérbicskás, emberbőrbe bújt ellenforradalmárfarkasok külön világáról. Aki ismerte Mezőhegyest, az csak borzalommal gondolhat vissza azokra az időkre, amikor már-már a rabszolgatársadalomba illő módszerekkel uralkodtak itt a magyar nép heréi. Borzalommal gondol vissza arra az alázatos, csúszó-mászó embertípusra, amit a kancsukás intézők és hajcsáraik mesterségesen kitenyésztettek. Borzalommal gondolt vissza arra az időre, amikor munkásnak vagy parasztnak alig-alig volt betevő falatja, az urak pedig a hajnalokig tartó dorbézolásokon mulatták el a munkások és a parasztok verejtékes munkájának gyümölcseit. A régi rezsim úri világa már a múlté. Az úri világ szimbólumait demokratikus célokra használták fel. A ,,Kantár"-ból, a nőtlen tisztek főúri lakásából községházát csinált a demokrácia, az úri kaszinó helyiségeit pedig a demokratikus pártok és szervezetek foglalták el. A felszabadulás után kétségtelenül nagy változások történtek minden téren, összeomlott az úri világ, de a romok nem temették el az úri világ szellemét, a restauráció kísértetét, s most szemeinkkel láthatjuk, füleinkkel hallhatjuk: az úri világ szelleme kitörni készül a palackból. Mezőhegyesen a régi úri világ kísértete jár... Beszélgetek az emberekkel. Mezőhegyesi új gazdákkal, cselédekkel, munkásokkal. Sok a panasz, a baj. Alig győzöm jegyezni. Lassan-lassan a sok beszélgetésből és saját tapasztalataimból össze tudom állítani Mezőhegyes mai képét. Sokszínű mozaik ez, amely veszedelmesen hasonlít a régihez. Az intéző urak az igazgatók és az írnokok - tisztelet a kivételnek - nagy urak. Helyesebben már megint nagy urak, mert nem mindig voltak azok. Még emlékszem, hogy a felszabadulás után Nyugatról és Németországból visszatérve, az intéző urak és hasonszőrű barátaik egy része hogyan lopakodott be a községbe, mint a megtért bűnös, és mindenki ártatlanságát bizonyítgatta. Akkor örültek, hogy éltek. Akkor örültek, ha egy szobájuk, egy asztaluk, vagy ágyuk volt. A megtért bűnösöknek a munkások és parasztok „kormos nagy szíve" megbocsájtott, abban a reményben, hogy megváltoztak, mások lettek, mint a háború előtt voltak. Ebben a reményben hamarosan csalódtak. Az intézők és barátaik közül sokan nagyon hamar feledtek és buzgó aktivitásba kezdtek. Először csak visszakérték a parasztoktól és szervezetektől bútoraikat, majd amikor így nem sokra mentek, a törvény szigorával léptek fel, nem sokat teketóriáztak, erőszakkal vették vissza. Megkezdődött terjeszkedésük. Először elég volt nekik egy szoba, majd megjött az étvágyuk, s kettő, három sem volt elég, s ma már vannak intézők és igazgatók, akik, 5-6 szobás lakásokban laknak. A csupasz lakásokat gyönyörűen berendezték, nem tudni, miből. Dehát ezt állítólag törvény biztosítja részükre. Minden régi jogukat megtartották. Ha végigsétálunk Mezőhegyesen, gyakran szemünkbe ötlik egy-egy díszhintó, rajta peckesen ülő intéző urakkal. Kocsikáznak, ha kell, ha nem, hogyne, hiszen van elég lova a birtoknak. Van kocsisuk, udvarosuk, akiket az állam fizet (miért ne fizetne!), sőt, aki tehetősebb, cselédet is tarthat magának. Kell is személyzet a suba alatt, a lakásokban megrendezett ,,úri-murik"-nál, amit ritkábban ugyan, mint régen, de buzgón rendezgetnek. De rendeznek murikat, 370