Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

rátáink! De szerettem volna látni a pofájukat, abban a pillanatban, amikor a tudomásukra adták, hogy a továrisok se szó, se beszéd, búcsú nélkül elillantak innen! - S mit jelent ez? - tudakolta Gábriel. Érdekelte barátjának a véleménye. - Mit? - állt meg Lukácsy Gábriel előtt. - Azt, hogy a battonyai járásban egyetlen orosz katona se rontja többé a levegőt! Ezt viszont alaposan megsínylik majd a kommunisták, hiszen biztos támaszuktól esnek el. Gábriel nem értette Lukácsy túlzásba eső lelkendezését, de hagyta, hadd beszélje ki magát. Nem volt kedve arra, hogy Lukácsy rózsaszínű illúzióinak eloszlatgatásával foglalkozzék. - És ez mind semmi! - rikácsolt tovább Lukácsy, miközben kezeivel a levegőt csapkodta. - Szilassy Cicusnak más hírei is vannak! Tudod, milyen jól tájékozott ez az asszony, hiszen angol állampolgár. Szerinte már csak rövid idő kérdése s Magyarországról teljesen elpárolognak az oroszok! - A békeszerződés? - húzta fel szemöldökét Gábriel. - Az, - mondta Lukácsy, s leült az asztalhoz Gábriellel szemben. - Parancsolj teát - kínálta Gábriel -, nyugodtan ihatod, ez nem orosz, hanem indiai ... Lukácsy teázni kezdett. Gábriel egy vastag szivarral bíbelődött, lecsípte a végét, szájába vette, megforgatta a fogai között, s rágyújtott. A szivar kellemes illata hamarosan betöltötte a szobát. - Abbahagytad a pipát? - kérdezte Lukácsy. - A, nem, most vegyesen szívom... Lukácsy hallgatott, apró szemeit Gábrielre függesztette s arra várt, hogy Gábriel elmeséli pesti tapasztalatait. Idegesítette az ügyvéd nyugalma, s türelmetlenkedni kezdett. - És odafönn... van valami jó újság? Mit hoztál Pestről, Gyulám? - kérdezte kiszáradt torokkal. Gábriel már korábban felfedezte az elnök roppant kíváncsiságát, de hagyta, hadd főjön egy kicsit a saját levében. Annál szenzációsabbnak hat majd, amit elmond. - Sok újság van, Ivánkám, nagyon sok... - mondta tagoltan. Lukácsy feszülten figyelt, orrcimpája kitágult, akár a vadszagot orrontó vizslának. Hol van már a nyugodt, idegein vasakarattal uralkodó Lukácsy, aki a legádázabb szócsaták idején se jött ki a sodrából, s mint valami ronthatatlan sziklafal állta a kommunisták meg-megújuló rohamait? Úgy látszik, a feszültséggel telített hónapok nem szálltak el nyomtalanul az ő feje fölött sem... - Nagy titkokat bízok rád... - vágott bele Gábriel rögtön a közepébe. - Végre elérkezett az ideje, hogy komoly cselekvésre határozzuk cl magunkat, s megfékezzük a kommunisták nemzetveszejtő garázdálkodását. És tövéről-hegyire elmesélte Lukácsynak mindazt, amit Sókitól hallott, de megtoldotta a saját következtetéseivel is. Lukács arcáról lerítt, hogy Gábriel minden szavával szívvel-lélekkel egyetért. - De hiszen ez nagyszerű, hiszen ez remek! Mióta vártunk már erre! Végre akad valaki, vagy akadnak valakik, akik kezükbe veszik a kommunizmus elleni harc vezetését, megragadják és magasba lengetik ennek a harcnak a zászlaját. Végre, végre! 361