Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: A III. kongresszustól az 1947-es választásokig

akiknek nincs kedvük arra, hogy egy szovjetrendszerű köztársaságban morzsolják le hátralévő éveiket. Tehát néhány hónapon belül eldől a haza sorsa! Legfeljebb a következő év tavaszáig beáll a várva várt fordulat. S akkor prédikálhatnak a kommunisták, amit akarnak, a sorsuk elkerülhetetlenül beteljesedik. Nagy szerencse, hogy a Kisgazdapárt élvezi a művelt Nyugat támogatását. A Nyugat támogatja azt a pártot, amely most elszántan kiragadja az országot a keleti despoták kezéből, és ahhoz a kultúrához vezeti vissza, amelyhez mindig is tartozott hosszú történelme folyamán. Felvillanyozva, jókedvűen lépte át háza küszöbét. Vastaglábú felesége repeső örömmel sürgölődött körülötte, segített lehúzni nehéz kabátját, papucsot hozott, előkészítette pizsamáját és házikabátját. Nagy kő esett le az asszony szívéről! Nehezen engedte útnak a férjét, hiszen ebben a rendezetlen világban sohase tudni, hol verik meg a rendes embert, ha kilép a házából. Örült hát, hogy épségben, egészségben viszontláthatja emberét. Gábriel ledobta sáros cipőjét, lucskos nadrágját, belebújt flanell pizsamájába, bolyhos házikabátjába, s a cserépkályhának vetette széles hátát. Élvezettel itta magába a kályha kellemes melegét. Az asszony odasompolygott hozzá. - Hoztál valamilyen újságot? Az ügyvéd a csillárt bámulta. - Sok, nagyon sok újság van, drágám... Fél karjával magához vonta az asszonyt, csókot lehelt az arcára, s a hajával kezdett játszani. - Csak várni kell még... egy kicsit... - mondta. Az asszony kibontakozott férje karjaiból. - Megyek, és elkészítem a vacsorát. Vacsorakészítés közben jutott eszébe, hogy Lukácsy elnök a lelkére kötötte, ha megjön a férje, azonnal szóljon át neki. Amikor ezt a felesége közölte az ügyvéddel, átcikázott benne az ötlet, hogy ő keresi fel Lukácsyt. De gyorsan lemondott erről. A nyirkos, csúszós utcára gondolt, de nem is ez tartotta a leginkább vissza, hiszen Lukácsy ötpercnyire, a közelben lakott, hanem inkább a rátartiság. Elvégre KeletCsanád kisgazda főnöke, a leendő országgyűlési képviselő csak megengedhette magának, hogy magához kéresse a battonyai járásbíróság elnökét, ha valamit akart tőle. Nyugodtan, komótosan befejezte a vacsorát, s aztán a telefonkészülékhez ment. Szerencsére, a postán még ott ült az ügyeletes, így gyorsan összekapcsolták Lukácsyval. - Szervusz, Jánoskám, - dörmögött bele a telefonba Gábriel, mert rögtön felismerte Lukácsy hangját - beszélni szeretnék veled... bár levetkőztem már, de nagyon fontos... Lukácsy nem várta meg, amíg Gábriel befejezi, máris felajánlotta, hogy átugrik az ügyvédhez. Gábriel emlékezett arra az időre, amikor Lukácsy még baloldali ember képében tetszelgett. Talán nem is jó ez a kifejezés, hiszen Lukácsy hitte is, amit mondott, szinte maga-magát győzködte szüntelen baloldaliságáról. De hol van már a tavalyi hó! Lu359