Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Seleszt Ferenc: Az üvegipar Orosházán

Kép az öblösüveggyár automatáiról díját, amelyet azok érdemelnek ki, akik egy-egy kiemelt nagyberuházást a tervezett költség túllépése nélkül határidő előtt adnak át. A Gazdasági Bizottság 1968-ban hozott határozatot a síküveggyár építésére. Az üzembe helyezés évének 1974-et jelölte meg. A beruházás első éveiben még nem úgy tűnt, hogy nívódíjas gyár épül. Versenyt futott az alapozás, és a technológia körüli vita, amelyben gyakran az előbbi járt elöl. Először egy nyugati ajánlatot tanulmányoztak, amely viszonylag rövid időn belül ígérte a gyár üzembe helyezését. E kétségtelen előny mellett azonban két vonatkozásban is kedvezőtlen volt. Az egyik az ár, amely nyolcmillió dollárt tett ki. A másik, hogy a cég a tőkés piacon hosszú távon egyedárusítási jogot követelt, s ezzel elvette volna az export lehetőségét. A gyár építése nem tűrt halasztást, hiszen az autóbuszprogram, az építőipar növekvő igényei sürgettek. (1960-ban a hazai síküvegtermelés évente 5-6 millió négyzetméter volt, s ugyanennyit kellett importálni.) Ekkor kezdődtek a tárgyalások a Szovjetunióval, ahol ez idő tájt - Szaratovban - épült korszerű, nagy teljesítményű húzott síküveggyár. Végül a jóval kedvezőbb szovjet technológia mellett döntöttek, amellyel ugyanannyi idő alatt, fele annyiért épülhetett fel a gyár. Ettől kezdve felgyorsult a beruházás, a versenyfutás most már az időért folyt. Az építkezés csúcsidején 12 generálkivitelező, köztük a 3 i-es számú Építőipari Vállalat, és számos alvállalkozó dolgozott. A munka szervezésében szerepe volt a KISZvédnökségnek. A „Zöld utat" feliratú levelekre a Szovjetunióból a válasszal együtt 30