Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma (Iratok 1705. május-július)

ha helytelenül indulok. Mcghvallom, Kegyelmes Uram, sem difficultast [nehézséget] nem csinálok, sem nem vitatom az dolgot, de hitem szerint informálom Nagyságodat. Én ezt félben hagyom, Szolnok fele meghindulok, vagy késsö vagy sem, de az merre az csinált hidakon kell menni, teszen Szolnok ide 13 mélföldet, négy napnál többet foglal magában az ott való általköltözés, azon kivül menyit méltóztatik Nagyságod consideralni [tekintetbe venni], Andrássi uram penigh az hol vagyon Váradhoz tizenkét napra ha ér az vizek és hegyek miá, ha penigh onnat elmegyen s én is innét, mind az aradi rácz, mind az szegedi succursus szabadon mehet, ha akar, akár Várad, akár Déva fele. De én mindezekel nem gondolok, hanem Nagyságod kegyelmes parancsolatjának engedelmeskedvén, mindgyárt mihent portásom érkezik, hűtőmre indulok s megyek az egész hadakkal, munitioval, mert nincs hol hadnom, másként azt is elhadnám. Ezen szegedi állapot nem látzik derekasnak, Kegyelmes Uram, kinek mégh eddig valónál is bizonyossab relatioját /hírét] várom az éjei vagy holnap. Hanem az kéntelenségh vitte reá, mert az rátzságh csak meghmondotta, hogy ha segítsége nem leszen, mind meghódol s magamnak is hiitöket kiilték, 111a jővén emberem tiiilök, de az uttán is meghtalállyuk őket, én csak Nagyságod parancsolattja szerint, az kegyelmcssen deciarait considcratiora [kinyilvánított okra] nézve is indulok, megyek. Méltóságos Generalis Forgátz cs Andrássi uramiéknak is hirt teszek, ki is csak Andrássi uramhoz is közel 5 napra megyen. Mind ezeket azért detegalom [adom elő], hogy ha mi késedelem essik, az constitutioknak [körülményeknek] méltóztassék Nagyságod kegyeimessen tulajdonítani. Innét való elmenetelemet penigh Kegyelmes Uram, debreczenyi uraimék külömben nem érthették, hanem sok unalmas instantiakra [kérésekre] találtam resolválni / válaszolni]: csak cö kegyelmek munkálódgyanak szaporán, nem sokáigh leszek itten, elmegyek, máskent tudván, hogy magokal-is jo tehetetlenek, bolond volnék, hogy Nagyságod kegyelmes dispositiojának változásáért eö hozzájok folyamodnám s talám eők sem arra az végre cselekedték, hanem félvén az romlástul, kitül is Isten oltalmazza. Bizonyos lehet Nagyságod benne, hogy én elmegyek s az hidaszot

4

2 uttamban mindeniit elszedetem s ha szekér lesz, magamai viszem, ha nem lesz, meghégetem. Kivánom szerencsés órában látnom Nagyságodat, hoszas Írásommal alázatosan követvén, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Gyulai táboron 20 junii 1705 10 orakor estve. 29. 17°5 június. Károlyi Sándor térképvázlata Gyula váráról és követlen környékéről. (Eredeti, sajátkezű írással. Valószínűleg valamelyik Rákóczihoz írt levél melléklete volt, ma már különálló lap. OL G. 15. RSzL. I. i.Caps. C. Fasc. 63.) A térkép felirata: Observatio [megfigyelés] Mikor az árvíz ugyan nagy, az mezeje is mind vízben vagyon, feléje sem mehetni, de viszon mikor szárazságh vagyon, az egy Körös uszó, de az többi mind árkával együtt gázló, sok helyen 4

2 Azaz: hídgerendázatot. 277