Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma (Iratok 1705. május-július)

RÉWEK. MKUMWTUWK. GYULA KURUC OSTROMA (Iratok 1705 május-július) BÁNKUTI IMRE A Rákóczi-enilckci' alkalmából 1705 márciusában Rákóczi Ferenc tiszántúli vezénylő tábornokká nevezte ki Károlyi Sándort, aki rögtön felkereste a fejedelmet és engedélyt kapott tőle régebbi tervének, a rácok elleni katonai akciónak a végrehajtására. A marosi határőrvidék rác katonasága ugyanis a szabadságharc kezdetétől állandóan veszélyeztette a Tiszántúl lakosságát, a Jászságot, Kunságot és Debrecent, valamint a Nagyváradot ostromzároló kuruc csapatokat is állandóan az a veszély fenyegette, hogy a mozgékony rác csapatok megtámadják őket. Ezenkívül Erdély felé Szegeden és Aradon át a Maros völgyén keresztül vezetett az egyetlen összekötő útvonal, amelyen át a császári hadvezetés kapcsolatot tartott erdélyi csapataival és utánpótlást tudott eljuttatni oda. A Maros menti rác erősségek (Arad, Gyula, Szemlak, Nagylak, Pécska stb.) elfoglalása tehát jelentős előnynyel járt volna a kuruc hadvezetés számára és nyugalmat hozott volna a Tiszántúl sokat zaklatott lakosságának. Áprilisban a fejedelem írásban is megparancsolta Károlyinak az akció lebonyolítását. A tábornok megkezdte az előkészületeket, tárgyalt a megyékkel, Debrecen várossal, intézkedett az utánpótlás biztosításáról. Ez döntő feltétele volt a puszta, lakatlan területen tervezett katonai műveletnek, bár az élelem eljuttatása a harcoló csapatokhoz egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek a folyókkal, folyásokkal teleszabdalt, mocsaras területeken át. A lehetőségekhez képest alapos előkészület után Károlyi májusban indult meg Debrecen felől s 25-én a szentandrási pusztánál már elkeseredett összecsapás zajlott le a kuruc és rác csapatok között. A harc végül is az utóbbiak vereségével és visszavonulásával végződött. Ez megteremtette a feltételt ahhoz, hogy Károlyi biztonságosabban tudjon működni, mert elhárult annak a veszélye, hogy a rácok az ostromlott várnak segítséget nyújtanak. Károlyi először Aradot akarta elfoglalni, de végül mégis úgy döntött, hogy a közelebb eső Gyulát veszi ostrom alá. Tüzérsége azonban meglehetősen gyenge volt, így az ostrom elhúzódott s közben Rákóczi terveiben is változás állott be: úgy döntött, hogy csapatait koncentrálja és a Dunántúlon, majd a Felvidék nyugati részén indít hadműveleteket. Ezért előző döntését megváltoztatva, június ekjén utasította Károlyit, hogy hagyja abba Gyula ostromát s vonuljon csapataival hozzá. Károlyi - mint levelei mutatják - nehéz szívvel tett eleget a parancsnak, de végül, miután a gyulai vár falai alá ásott akna felrobbantása nem hozta meg a kívánt eredményt, engedelmeskedett. Gyula vára utolsó ostromának történetét majd egy évszázada feldolgozta Thaly Kálmán,

1 néhány irat regestáját pedig Veress Endre adta ki.

2 Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük azokat a dokumentumokat, amelyet az ostrommal közvetve vagy közvetlenül összefüggenek. Ezt az összegezett kiadást több 1 Thaly Kálmán, A szent-andrási csata és Gyula ostroma 1705-ben. A Békésvármegyei Régészeti és Mívelédéstörténelmi Társulat évkönyve 1879/80. Gyula, 1880. 5-43. 2 Veress Endre, Gyula város oklevéltára (1313-1800). Bp., 1938. 469-471. - Ezenkívül az ostrommal összefüggő dokumentumok találhatók még: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Sajtó alá rend. 249