Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Harc a tömegek megnyeréséért Battonyán és környékén 1945-46-ban

ményen harcoltunk ezért a bürokrácia sárkányai ellen, de álmunk csak néhány év múlva valósulhatott meg. Akkoriban még azzal fricskáztak le bennünket, hogy az ipari vágány nem alkalmas személyszállításra, mert az életveszélyes. Csak az érdekes, hogy néhány év múlva megszűnt az életveszély, s ma is vígan pöfékelnek a kis vonatok, megkönnyítve Dombegyház, Kisdombcgyház, Kevermes és Battonya között az emberek közlekedését. Ez az „apró-munka", ahogyan annak idején ezt a tevékenységet nevezték, igen jó hatást váltott ki az emberekben. Látta ezt pártunk Központi Vezetősége is, mert a III. kongresszuson, de különösen az 1947 tavaszán a pártfunkcionáriusok második országos értekezletén ez került a pártmunka homlokterébe. A járásban jártunkban-keltünkben lépten-nyomon tapasztaltuk az emberek tájékozatlanságát a legfontosabb politikai kérdésekről, a különféle ellenséges rémhírek terjedését és a tagság politikai képzettségének súlyos hiányosságait. Ez volt az oka annak, hogy az agitációra és a párton belüli oktatásra rendkívüli figyelmet fordítottunk. Ez kötötte le ebben az időben pártszervezeteink erejének nagy részét. Már szóltam a pünkösdi nagy agitációs kampányról, amikor szinte a járás minden lakosához eljutott a párt szava. Ezenkívül természetesen máskor is folyt agitáció, kisgyűléseket és néhány nagyobb gyűlést szerveztünk és minden héten pártnapokat. A dologidő teljes beálltával gyűléseinken gyérebb lett a látogatottság, de nem lankadtunk, továbbra is rendszeresen szerveztük azokat. így például 1946 májusában Battonyán három jól látogatott pártnapot tartottunk és ió kisebb gyűlést a tanyai szervezetekben. Az előadó gárdánk meglehetősen leterhelt volt ebben az időben, de mindenki szívesen dolgozott, hiszen látták, milyen nagy szükség van a felvilágosító szóra. Nagy szerepet játszott agitációs munkánkban a battonyai hangszóró. Rendszeres adásokat vezettünk be, minden hetipiaci napon és minden vasárnap délelőtt műsort adtunk, amelyen rövid beszédek is elhangzottak. Faliújságjainkon is tovább folytattuk a támadást a kisgazdapárt jobbszárnya ellen, foglalkoztunk a közérdekű községi problémákkal, stb. Érdekes, hogy míg voltak olyan községek, ahol a faliújságokra nem fordítottak figyelmet, mi a faliújságot igen fontos propagandaeszköznek tartottuk, s rendszeresen megjelentettük. A battonyai szervezet ezen a téren segítséget nyújtott a kisebb községi és tanyai szervezeteknek azzal, hogy vándor-faliújságot létesített s azt rendszeresen kiküldte. Meggyőződtünk ugyanis arról, hogy a faliújságjaink még a legeldugottabb helyeken is sikert aratnak, sokan olvassák, a cikkeiről beszélnek. A járási titkárság elhatározta, hogy heti vagy kéthetenkénti megjelenéssel lapot ad ki. Az első számra össze is hoztuk az anyagi eszközöket, meg is jelent az első szám, de a további megjelentetéstől anyagi eszközök hiányában el kellett tekintenünk. Az is szerepet játszott a lap leállításában, hogy kicsit partizánkodtunk, nem kértünk engedélyt a felsőbb szervektől, s ezt odafönn nem jó szemmel nézték. A tavasz beköszöntével az oktatás lanyhult a szervezetekben, de nem szűnt teljesen meg. Elképzelhető, milyen nagy erőfeszítéseket követelt mind a szervezőktől, mind a résztvevőktől az, hogy a nyári dologidőben szemináriumot vezessenek vagy hallgassanak. És mégis sokan meghozták az áldozatot. A nyár kellős közepén sem szűntek meg a szemináriumok a járásban, Battonyán és Kevermesen egy-egy haladó, Batto22