Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Az úgynevezett kevermesi eset

a templomot, ő pedig egy ideig valósággal lelki betege volt ennek. De aztán kezdett beletörődni, mert a pártnapokon, a taggyűléseken és a férjétől is állandóan azt hal­lotta, hogy a katolikus papság kommunistaellenes, hogy a katolikus egyház a fekete reakció fellegvára, hogy a papok már a templomot is felhasználják a demokrácia­ellenes izgatás céljaira. Most azonban, amikor egy élő katolikus püspök prédikálta azt, hogy a demokrácia jó dolog, most amikor akadt egy katolikus egyház, amely szívvel­lélekkel támogatja a demokráciát, most ez az asszony úgy érezte, hogy megtalálta lelki egyensúlyát, s kikerült a nyomasztó konfliktusból. Vallásos érzelmeinek is eleget tehet, és ugyanakkor kommunista párttag maradhat. Es ez az asszony nem állt egyedül, sok társa akadt akkor még a pártban. Summa summarum, Csernohorszky püspök fel­lépésének az lett a következménye Battonyán, hogy azok a párttagok, akik ez ideig magukba fojtották, elnyomták vallásos érzelmeiket, mert nem értettek egyet a kato­likus egyház reakciós politikájával, most felszabadultan lélegeztek fel: ezután nem le­het tilos az a mise, amelyet demokratikus pap celebrál, nyugodtan elmehetnek abba a templomba vagy kápolnába, ahol ilyen izzó hazafiak hirdetik az igét. Ahogy az udvarunkon álló nagy diófa sustorgó levelei alatt sétáltam, érlelődött bennem a következtetés. Világosan láttam a veszélyt, de akkor még nem szántam rá magam a cselekvésre. Csak később, amikor két esemény ehhez a végső lökést megadta. Csernohorszky püspök és másik két paptársa, amikor végzett a tábori misével, elé­gedetten dörzsölte a kezét. Kétségtelenül nagyon jól sikerült a tábori mise, meg lehet­tek elégedve az eredménnyel. Éppen ezért nem lehetett csodálkozni azon, hogy a há­rom pap megünnepelte ezt a napot. Bevették magukat a Korona vendéglőbe, s bősé­ges vacsorát rendeltek. A jól végzett munka tudata megsokszorozta az étvágyukat, s ettek, mint a farkasok. De az ivásban voltak igazán nagyok! El se kezdték az evést, máris elfogyott egy üveg konyak. Evés után sem bort vagy sört ittak, ahogy azt min­den rendes ember teszi, hanem konyakot. Csakhogy most már sokkal többet, mint az elején. Vígan töltötték az estét, s úgy 12 óra felé eszükbe jutott, hogy aludni is kellene. A vendéglős, amikor cihelődni látta a papokat, sietve hozta a csillagászati összegű számlát. A püspök két ujja közé vette a papírt, lebiggyesztette ajkát, s mutatóujjával a plafon felé bökött. - Majd kifizeti, aki odafönt van! A vendéglős azt hitte, hogy a bolondját járatják vele. - A Kommunista Párt! A vendéglős észbe kapott. A párt ugyanis éppen a vendéglő fölött székelt. Amikor Pintér János titkár megkapta a számlát, a fejéhez kapkodott, hápogott, majd kacskaringós, cifra káromkodásba tört ki. A három pap öt liter konyakot öntött magába, s legalább tíz ember helyett evett. De ha ezt a maguk számlájára csinálják, vigye az ördög. Ok azonban se szó, se beszéd, senkit nem kérdezve, tclezabálták ma­gukat, s azt hitték, hogy a Kommunista Pártnak kutya kötelessége kifizetni azt. Miközben én Makóval tárgyaltam az ügyről, történt még egy eset, ami aztán vég­leg betette az ajtót a papoknak. Mint Kevermesen, Battonyán is az MNDSZ helyiségében szállásolták el a papokat. Maga a püspök nem aludt ott, csak a két adjutánsa, szép szál fess férfiak. Nem csoda, 207

Next

/
Thumbnails
Contents