Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Harc a tömegek megnyeréséért Battonyán és környékén 1945-46-ban

de a felső pártszerveim se hozták ezt szóba. És hasonlóképpen megfeszített erővel dolgoztak a többi elvtársak is. De mi ezt észre se vettük, el is feledkeztünk róla. A munka lázában személyes szükségleteink háttérbe szorultak, csak egyetlen nagy cél lebegett a szemünk előtt: minél jobban, minél tökéletesebben végrehajtani a párt politikáját és növelni pártunk befolyását a nép között. Minden más csak tizedrangú szerepet játszott. A járási titkárság és a járási bizottság nem egyedül dolgozott csupán, nagy aktívát mozgatott, szervezők, agitátorok, pártnapi előadók egész hadserege járta a járást, s magyarázta, védelmezte, népszerűsítette a párt politikáját. A járásban szerzett tapasztalataink még jobban harcra mozgósítottak bennünket. Vannak emberek, akik csak akkor tudnak igazán jól dolgozni, amikor simán mennek a ügyek, s nincsenek bajok. Minket nem ilyen fából faragtak. Amikor az tapasztaltuk, hogy a tagságon és a más pártbelieken is csüggedés, elkeseredés lesz úrrá, még inkább nekirugaszkodtunk, s még jobban belevetettük magunkat a munkába. Elmondhatom, hogy ezt az erőfeszítésünket siker koronázta. Ami az erők elosztását illeti, a járási titkárság továbbra is Battonyára és Mezőhegyesre fektette a fősúlyt. Dombegyházára és Kevermesre kevesebb erőfeszítést áldoztunk, itt a viszonylagosan jó eredmények tartására törekedtünk. A kisdombegyházi és a magyardombegyházi szervezetre minden erőfeszítés ráfért, de ez nem okozott túlságosan nagy problémát. A községi szervezetek megerősítésében, az agitációs- és kultúrmunkában és a tagtoborzási versenyben a legnagyobb segítséget a battonyai szervezet nyújtotta a járási titkárságnak. A járási aktíva, az előadógárda, az agitátorok, a kultúrmunkások döntő többsége a battonyai szervezetből rekrutálódott. Ugyancsak a battonyai szervezet adta azokat az instruktorokat, akiket a járási pártszervezetekhez küldtünk abból a célból, hogy megtanítsák az egyszerű parasztembereket a pártszervezetek vezetésére. A battonyai szervezetet ezután nem jellemezte a tespedtség, ellenkezőleg: élénk, pezsgő élet folyt abban. Az a sok fáradtság, küzdelem és harc, amelyet a battonyai szervezetbe fektettünk, meghozta a gyümölcsét. Jellemző, hogy a kultúrgárda, a lelkes fiatalokból álló együttes, a színházi kellékeket magával cipelve gyalog masírozott a 17 kilométerre fekvő Mezőhegyesre, csakhogy megtarthassa a dolgozóknak beígért előadását. A munka méreteire jellemző volt a következő: a járási bizottság határozatára megindult a mezőhegycsi majori pártszervezetek újjászervezése, a rendszeres szervezeti élet megindítása a majorokban. Ez megkövetelte, hogy valaki megjelenjen a helyszínen, összehívja a taggyűlést, amely megválasztja a vezetőséget, a párttitkárt, megbeszélje az új vezetőséggel a teendőket, s még azután is jónéhányszor ellátogasson oda, amíg a szervezet megállhat a talpán. Hajói emlékszem, a battonyai pártszervezet lelkes szervezői 18-20 helyen alakították meg akkoriban a majori pártszervezeteket, s indították meg azokban az életet. Én magam legalább 5 majori szervezetben voltam. Csak amikor jónéhány estét eltöltöttem a majorokban, amikor hosszú, késő éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattam az emberekkel, láttam, hogy mennyire elhanyagolták ezeket a területeket. Pedig ezek az emberek várták a párt szavát, minden egyes mondatuk erősítette őket !9