Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE

Békés megyei szlovákokról egy szlovákiai szimpóziumon KRUPA ANDRÁS A Békési Élet szerkesztősége feadatának tartja, hogy tájékoztassa olvasóit azokról az eseményekről, tudományos eredményekről is, amelyek nem közvetlenül érintik a megyét, de részben vagy valamilyen módon foglalkoznak vele. Felfigyelünk arra is, ami külföldön történik, és ha nem is bőven, de vázlatosan tájékoztatót nyújtunk, A Szlovák Néprajzi Társaság 1971-ben szimpoziont tartott a Nagy-Alföldre települt szlovákok hagyományos kultúrájáról. E tanácskozásról annak idején beszámolt a Békési Élet is. A Slovensky národopis című szlovák néprajzi folyóirat 1975. 2. számában közli a szimpozion fontosabb előadásait. Ján Sirácky Dolná zem (Alföld) című tanulmányában történelmi vázlatot dolgoz fel a szlovákok 18-19. századi migrációjáról, így a Békés megyei letelepedésükről is, s rámutat egy-két itteni történeti vonatkozásukra is (pl. szerepük 1848/49-ben, Áchim-mozgalom). Rudolf Bednárik a szlovák telepesek és diaszpórák körülhatárolását kísérli meg (Vymedzenie slovenskych enkláv a diaspor na Dolnej zemi). A hazánkban, Romániában és Jugoszláviában élő szlovákok alábbi csoportjait különbözteti meg: 1. békéscsabai, ill. délkeleti körzet; 2. északkeleti körzet (Borsod-AbaújZemplén); 3. északnyugati körzet (dunántúli, nógrádi, pesti); 4. kerepesi körzet; 5. önálló mátrai körzet; 6. önálló budapesti; 7. romániai szlovákok körzete; 8. vajdasági, ill. jugoszláviai szlovákok körzete. Bozena Filová a szlovák néprajztudománynak az Alföldön végzendő feladatait foglalja össze (Byvalá uhorská Dolná zem ako predmct záujmu slovenskej národopisncj vedy). Sürgető feladatnak tekinti elsőként az „Alföld" fogalmának, a diaszpóra és az enklávé pontosítását, mint a kutatás kiinduló tárgyát, másodsorban az Alföldön élő szlovákok hagyományos kultúrájának tudományos összehasonlítását az anyaország népi kultúrájával. jozef Stole az alföldi szlovákok nyelvjárását mint a szlovák nemzeti nyelv részét vizsgálja, megállapítja, hogy a legnagyobb nyelvjárási csoport közép-szlovákiai típusú, melybe beletartozik a Békés megyei szlovákok nyelvjárása is. Ján Botík a vajdasági falusi közösség elemzésének módszeréről tartott előadást. Svetozár Svehlák a szlovák nemzetiség népi kultúrája kutatásának jelenlegi adatait foglalja össze, utalva Békés megyei szerzőkre is (Tábori, Krupa), de sajnálatosan nem egészítette ki őket a 70-es évek anyagával. A magyarországi szlovákok néprajzával foglalkozó tanulmányok közül megemlítendő még Michal Márkusé, mely a nyíregyházi szlovákok tirpák etnikai csoportjának kialakulásával foglalkozik (egy részük Békéscsabáról, Szarvasról és Tótkomlósról telepedett át), Sona Kovacevicováé, aki a csabai szlovákok és az anyaországi eredeti lakóhelyek történeti kapcsolatára mutat rá és Oskár Elscheké, aki számba veszi a magyarországi szlovákok népi zenekultúrájának gyűjtését, megemlítve a tótkomlósi és a szarvasi adatgyűjtést és a megyei gyűjtőket (Zsilinszky Ádám, Salát János stb.) is. Érdekes összevetésre adnak lehetőséget Vicra Gasparíková által a bulgáriai szlovákok körében (zömük 168