Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE

tasson a község gazdasági helyzetére, kapcso­lataira, s mindezekkel összefüggésben létre­jött komlósi népi építkezésre, berendezésre és lakáskultúrára. O is azt a módszert követi, mint Manga János: egyes házakat, gazdasá­gokat vesz számba, s pontos, konkrét leírást ad róluk, a variánsokat típusba sorolja, ill. kiemeli a specifikumaikat. Sorrendben leírja a falépítkezési technikát, a tetőszerkezetet, az oromzatot, a házbelsőt (konyha, füstelvezetés, kemence, ajtó, kapu), a gazdasági udvart, a bútorzatot, valamint a tanyavilágot. Rend­kívül jelentősnek tartjuk a tanulmánynak azt a részét, amelyben az egyes háztípusokat a társadalmi rétegződés és a népi építkezés ala­kulása szerint dolgozza fel. Csak sajnálni tud­juk, hogy a gazdag képillusztráció nem min­den alkalommal alkalmazkodik a szöveghez, a konkrét hivatkozási! leírásoknál hiányoltuk az odaillő fényképmellékleteket, ill. ha vannak, sem azonosak általában a leírtakkal. E hiá­nyosságok ellenére Vajkai tanulmánya az egyik legalaposabb munka. Boross Marietta írta le a község mezőgazda­ságát, Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésé­nek vázlata címmel. A cím felmenti a szerzőt, mégis hiányoljuk egyrészt, hogy csak egy szakaszt (1828-1959) dolgoz fel a község me­zőgazdaságából, noha a történeti áttekintés belső törvényszerűsége megkívánta volna, hogy az alapítástól kezdve vegye számba; másrészt probléma, hogy egybefolyik a tár­gyalt időszak folyamata a jelen leírásával, nem érzékelhetők eléggé az egyes kisebb sza­kaszok, s ezeken belül a társadalmi-gazdasági mozgás és a népi élet kölcsönhatása (hiszen a komlósiak közel a fele földnélküli). Ennek ellenére kirajzolódik Tótkomlós külterjes állattartásának, gabonatermesztésének, ill. ter­melési struktúrájának alakulása, változása. A tanulmányok sorát Tábori György Tót­komlós állattartása című anyaga zárja. Tegyük hozzá máris, hogy méltó módon. Jól előké­szített, alapos, gondos munka. Tábori tanul­mánya jól érzékelteti a történelmi előzmé­nyeket, rámutat az állattartás alakulására, helyére és szerepére a község életében, a tele­pülés alakításában, változásában. Számba­veszi a tenyésztett állatfajtákat és súlyukat a komlósiak gazdálkodásában. Képanyaga jelentős. A szerkesztő hangsúlyozza, hogy befejezet­len részmunka közlésére vállalkoztak a kuta­tást végző szerzők. Ezt a tényt figyelembe kell vennünk, ha hiányoljuk is Tótkomlós szlovák nemzetisége népi kultúrája többi feje­zetének elmaradását, s bele kell nyugodnunk abba, hogy a kötet kapcsán most többet nem kaphattunk. Amit azonban joggal bírálha­tunk, s elsősorban a kiadónak címezve, az az, hogy ha már ilyen, történelmileg is értékes és napjainkban nem pótolható anyagot bocsá­tunk közre, megérdemelte volna, hogy a szlo­vák népi szövegek helyesírását - a sok hiba miatt - a nyelvjárást jól ismerő szakemberrel lektoráltatták volna, legalább a nyomdai levo­natokon. Ugyancsak hasznos lett volna, ha szlovák kifejezések magyar értelmezését is mind a két nyelvet értő szakember vetette volna egybe, így elkerülhették volna - különö­sen a szlovákul nem tudó szerzők szövegében előforduló hibákat. 153

Next

/
Thumbnails
Contents