Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE

tájat lehet megállapítani. (Ez utóbbiak: Kunság, Háromváros, Kalocsai Sárköz, Kis- és Nagysárrét és a Bácska.) Ezt el kell fogadnunk. Az olvasót mégis nyugtalanítja, hogy Debrecen, de méginkább Szeged esetében, jórészt Hódmezővásárhely és Kiskunhalas esetében is valósnak érzi az önálló táji csoportként történő értékelést. A néprajzi kutatás módszereit és Erdei Ferencnek az alföldi mezővárosok történeti-társadalmi útjáról kidolgozott nézeteit kombinálva talán el lehetne jutni az említett példák esetében, esetleg más mezővárosok megítélésénél is az eddigi fehér foltok más minősítéséhez. Az Alföld hagyományos tájneveinek hiányát részint állandó használatot nyert és erős tartalmú megjelölés (Viharsarok), másfelől pedig mesterkélt vagy kicsit hivatalos-szakmai ízű elnevezések (DélAlföld, Dél-Tiszántúl, Közép-Alföld stb.) pótolják a mindennapi életben. Az Alföld leírásánál Kósa László is kénytelen volt ezekhez az újabb keletű, nem népi elnevezésekhez nyúlni. A Viharsarok tájnévről írt szócikkben ezt az egyik legfiatalabb magyar tájfogalomnak minősíti. Az elnevezést Féja Géza 1937ben kiadott, nevezetes könyve ismertette meg az országgal. Altalánossá vált használata a felszabadulás utáni mozgalmi fejlődés velejárója volt. Érdekes azonban, hogy pontosabb körülhatárolását még senki sem kísérelte meg A pregnáns, hagyományos tájnevek sorában még nem mindenki érzi teljes értékűnek. A bevezető tanulmány és a szócikkek számos helye kapcsán kell szólnunk a tájnévi értékű megyenevek kérdéséről. (A kötet szerint Somogy és Bihar pl. ilyenek.) Békés megye nevét Kósa László nem sorolja ezek közé. Ha általános indoklását (a megyék gyakran változó határa és tartalma) nem is fogadhatjuk el, hiszen Békés megye határai az 1700-as évek derekától 1945-ig ill. 1950-ig lényegében változatlanok voltak, megyénk nemzetiségi összetétele miatt igazat kell adnunk neki. Az utóbbi két évtizedben azonban megfigyelhető, hogy a „Békésben", „Szolnokban" megjelölések közérthető tájnevekként szerepelnek a lapokban, a rádióban stb. Ez persze már a kötet problematikáján túleső kérdés. A kitűnő kötet használata minden bizonnyal megteremti a táji-néprajzi csoportok pontosabb megkülönböztetésének lehetőségét bárki számára, s előreviszi az idevágó kutatómunkát is. 150