Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE

felszabadulásáig" címmel széles ívű tablót fest a megyéről az élet megindulásának első lépéseitől a népmozgalom kibontakozásán keresztül az új berendezkedés és a hétköznapok szerteágazó problémáiig. Békés megye rendkívül gyorsan, két nap alatt lezajló felszabadulásának leírása után a szerző figyelmét a helyi hatalom, a közigazgatás kiépítésére, s ezzel összefüggésben a politikai élet alakulására összpontosítja. Megállapítja, hogy a szovjet katonai parancsnokságok segítségével a közigazgatás megindítása a legtöbb helyen viszonylag rövid idő alatt megtörtént. Két héten belül minden jelentősebb település újonnan szervezett közigazgatási apparátussal rendelkezett. A közigazgatás kiépítésének fontos vonása, hogy az intézkedésekben kiemelt hangsúlyt kapott a hagyományosan meglevő és hazai sajátosságokkal rendelkező szervezeti keretek megtartása. „A szovjet hadsereg és a velük együttműködő megyebeli demokratikus erők - hangsúlyozza a szerző - a közigazgatási szervezet, a hivatal beidegzett, hagyományos kereteiben nagyon helyesen ismerték fel a lehetőségeket, a talpraállás legtöbb eredménnyel biztató formáit." (72.0.) A régi kereteket természetesen új tartalommal töltötték meg, s mellettük új népi hatalmi szerveket is létrehoztak (tanácsok, bizottságok direktóriumok, komiték), általában a kommunisták kezdeményezésére. A kötet összes tanulmánya meggyőzően bizonyítja, hogy a fejlődés útmutató, irányító erejét minden téren a nép igazi érdekeinek képviselői, a háború utáni berendezkedés világos programját egyedül kidolgozó kommunista párt tagjai képezték. Leiner Gyula rámutat, hogy 1944 októberében „a helyi államhatalmi szervek több helyen a közigazgatással együtt az MKP kezébe kerültek. Más helyeken a kommunisták csak a közigazgatás ellenőrzését igényelték, ismét más helységekben már az első napokban szövetkeztek a volt ellenzéki pártokkal, néhány községben pedig a közigazgatás maradt a régiben az első hónapokban." (81-82. o.) Ezzel kapcsolatban gazdag tényanyag alapján feltárja a békési fejlődésnek azt a sajátosságát, hogy más megyékhez képest gyakori volt a baloldali türelmetlenség megnyilvánulása, a tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra azonnali kiépítésére való törekvés. Árnyalt értékelésében helyesen szögezi le, hogy „a legtöbb esetben jószándékú, azonban politikailag meglehetősen képzetlen, osztályösztönükre hallgató forradalmárok jót akartak a falusi szegénységnek, de nem vették észre a megváltozott társadalmi viszonyokat, az adott külső és belső politikai tényezőket, melyek a kibontakozás útját más irányba mutatták. Módszereikkel akaratlanul is szembekerültek a lakosság, a dolgozók jelentős rétegeivel". (90. o.) Habár a megyei kommunista vezetők felléptek e szemlélet, az ilyen kezdeményezések ellen és fokozatosan fel is tudták számolni őket, ezek mégis ürügyet szolgáltattak a közigazgatási apparátus polgári elemeinek, élükön az alispáni teendőket ellátó dr. CsigeVarga Antallal, hogy fellépjenek a kommunisták közigazgatási vezető szerepe ellen, a polgári berendezkedés védelme érdekében. Tehát már egy hónappal a felszabadulás után jelentkeztek a későbbi osztályösszeütközések első jelei. A szerző az államhatalmi, államigazgatási kérdéseket tárgyaló további alfejezetekben kitér az Ideiglenes Nemzetgyűlés megyei képviselőinek megválasztására, rámutatva, hogy a lakosság számához képest igen magas arányú nemzetgyűlési képviselet jól kifejezte Békés megye akkori politikai súlyát. Nyomon követi a népi rendőrség megszervezését, hangsúlyozva, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket a döntően az MKP vezetése alatt álló rendfenntartó erők „a közbiztonság megszilárdítása érdekében tettek, a tavasz kezdetére kezdtek beérni." (111. o.) Az igazságszolgáltatás újjászervezéséről megállapítja, hogy sokkal vontatottabban megy végbe, mint a rendfenntartó szervezeté, a polgári erők itt erősebb pozíciókkal rendelkeztek. Végül a szerző röviden érinti a közigazgatás teljes kiépülését: Szobek András főispáni kinevezését, a képviselőtestületek és a törvényhatósági bizottság újjáalakítását. 139